Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Vajay Szabolcs: A könyvtáradományozó Ráday Gedeon / 193–213. o.

A könyvtáradományozó Ráday Gedeon 195 zetnek egy, a XVm. század végén főrendiségre emelt, protestáns elit-família emberi gyökerei, amelyekből a XIX. század egyik intellektuális hangadója is táplálkozott? De, vessünk elébb egy pillantást a Rádayak eredetére. — Pest vármegyének egyik tősgyökeres nemzetsége. A XVI. század barokk kísértésének engedőn, legendás eredetüket már ekkor a Könyves Kálmán idején Szicíliából beköltözött Rátót-nemzetséghez kívánták volna kötni, amiről az 1552-ben bővített címerükhöz kérelmezett — és elnyert — hársfalevél-motívum (a Rátót-nemzetség heraldikai jele) is tanúskodik.

7 A grófi család iránti, akkoron társadalmilag még kijáró tiszteletből, egy ilyetén származás lehetőségét Karácsonyi János és Wertner Mór, a XIX. század úttörő nemzetség-kutatói — ha némi burkolt fenntartással is — megemlítik.

8 A valós tudományosság világa mellett, vélelmét ma már mellőzhetjük; a Rádayak elei a középkori Pest megye várjobbágyai közül emelkednek az Aranybulla formálta új társadalomba.

9 Családfájuk így elvben 1222 reformjában gyökerezik, ha első okirati említésük csak ül. Endre korából — 1295-ból, esetleg 1296-ból

10 — datálódik is. Ekkor szerepelnek Benedictes et Gregorius filii Rada, ezzel megnevezésüknek személynévi eredetét is pontosítón. Benedek és Gergely apja, Ráda ezek szerint 1260 táján élhetett. Ugyancsak az említett okmányban szerepel, a rokonsági fok megjelölése nélkül, Thomas comes de Rada senex, valamint Brictius (=Bereck) de Rada, annak tanúságául, hogy a család ekkor már több ágon virágzott." E virágzás birtokfője a hódoltság idején pusztult Pest-megyei Ráda község kellett hogy legyen, Alsónémedi és Bugyi mai határában, ahol emlékét a Rádapuszta és a Rádai szolid helyrajzi megjelölések mindmáig őrzik.

u Maga a hajdanvolt község nyilván alapítójának nevét örökítette az utókorra. — Ha e névadó Rádát egy 1222 táján élt várjobbágynak tekintjük, mi sem zárja ki, hogy alkalmasint nagyapja ne lett volna ama másik Rádának, az 1295/96-ban említett Benedek és Gergely atyjának. Thomas senex és Brictius e fivérpár közeli atyjafiai lehettek, és így vélelmünk alapján az alábbi leszármazás javasolható: 7 Az 1552-ben kelt adománylevél eredetije nem maradt fenn; a Királyi Könyvekbe sincsen bejegyezve. Ennek okát lásd alább: 21. jegyzet. — A bővítés mibenlétéről a család hasított bárói címerének hátsó mezeje tanúskodik: kékben zöld térből növekvő, száraz fatörzs egyetlen gallyáról függő zöld hársfalevél; a gallyon repülésre kész fehér galamb csőrében zöld olajág; a pajzsfőben jobbról fogyó ezüst holdsarló, balról hatágú arany csillag. — A hársfalevél-motívum tudatos kérelmezése egy már kialakult Rátót-kötődés legendás tévhagyományára vall. így Nagy Ivánnál is: ,,a hársfalevél a Rátót-nem ősi címeréből származik", vö. Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal (továbbiakban: NI). IX., Pest, 1862., 549, 2. j. 8 Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XTV. század közepéig. II. Temesvár, 1892. 303—304., és Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XTV. század közepéig. Dl. Bp., 1901, 20. 9 Vajay Szabolcs: A Johannita Rend lovagjai, 1854—1987. (Debrecen), 1987. 257—258. (továbbiakban: Vajay: Johanniták). Az Aranybulla társadalmának korszerű szociológiai felmérése, uo. 613. 10 Eredetije az Országos Levéltárban (továbbiakban: OL), Dl. 1563. Az oklevél maga csak napi dátumot említ: Datum Buaae secundo die Philippi etJacobi apostolorum = május 2. Kiadatási évét Gárdonyi 1300-ra teszi, vö. Gárdonyi Albert: Budapest történetének okleveles emlékei. I. (1148—1301). Bp., 1936. 346. Karácsonyi ezt kétségbe vonja és az 1293—96 időközt javasolja, vö. Karácsonyi János: A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke, 1400-ig. Bp., 1902. 126, 215. sz. — A kérdést Borsa Iván dönti el, aki a kiadás évét 1295-re (esetleg 1296-ra) pontosítja, vö. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Et. 4. füzet, 1290—1301, szerk. Borsa Iván. Bp., 1987. 149, 4019. sz. 11 Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták 1002—1437. Bp., 1982. 103, 278. sz. 12 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. (előkészületben). Itt mondok köszönetet Györffy Györgynek, hogy művének még kéziratban fekvő Pest-megyéjében a Ráda községre vonatkozó adatokba betekintést nyerhettem.