Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata / 111–121. o.
Mátyás király ausztriai kormányzata 119 lom birtokosaként magyar főúrnak számított, vagy az említett Schnaitpecket. Ezzel szemben diplomáciai megbízatást nem ritkán adott osztrákoknak is Mátyás. 86 Ezzel természetesen azt is kifejezhette a magyar uralkodó külföldön, hogy osztrák alattvalói hűségesek hozzá. Gondolom, a fentiek elolvasása lehetőséget nyújt arra, hogy a Mátyás ausztriai uralmával kapcsolatos, e tanulmány elején felvetett kérdésekre választ lehessen adni. A király Magyarországon is ügyelt arra, hogy ne sértse meg a rendek jogait, viszont maximálisan kihasználta az összes lehetőséget, amelyet a törvények és a szokásjog egy magyar uralkodónak biztosítottak. 87 Ugyanezt látjuk Ausztriában is. Biztonsági okokból teljesen természetes, hogy a katonai beosztásokat elsősorban magyarokkal és csehekkel töltötte be. Az is természetes, hogy háborúi számára központi pénzügyigazgatási szervezetre volt szüksége, ezért az egyes tartományok pénzügyi szerveit de facto alávetette a magyar kincstartónak. A legérdekesebb talán a kancelláriai szervezet, mert úgy látszik, hogy uralkodása végére a korábban önálló tartományi kancelláriák egy egységes kancellária osztályaivá váltak. Ebben nem a nemzetiségi hovatartozás, hanem a tisztviselő tehetsége és megbízhatósága volt a döntő, így válhatott a cseh Filipec a kancellária főnökévé és az egyik leggazdagabb magyar egyházmegye püspökévé, Nagylucsei kincstartó pedig bécsi püspökké. Hozzá kell tennünk, hogy ez nem volt Mátyás sajátossága. A halála után trónkövetelőként fellépő Habsburg Miksa a bécsi püspökséget ifj. Vitéz János veszprémi püspöknek adta, a salzburgi érsekséget pedig Ernuszt Zsigmond pécsi püspöknek ajánlotta fel. 88 Ezzel szemben a magyar király temetkezési és koronázó templom élére székesfehérvári prépostnak az osztrák Bernhard von Polheimet nevezte ki. 89 Miksa tehát osztrák papokat akart Magyarországra, magyar főpapokat a birodalomba küldeni. Bizonyos mértékben hasonlítható ez Mátyás eljárására is. Úgy tűnik tehát, hogy valóban beszélhetünk egy egységes monarchia csírájáról, annak központi kormányzatóról. Ebből a szempontból a Mátyás által kormányzott országok és tartományok vitán felül a későbbi Habsburg-monarchia előképét jelentik. Ezzel eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy beszélhetünk-e Bécsről mint e monarchia fővárosáról. A kérdést nehéz megválaszolni. Ha csak a király tartózkodási helyeit vizsgáljuk, akkor Bécs elsőbbsége vitán felüli. A város elfoglalását követően legalább 665 napig tartózkodott az osztrák fővárosban, ami kereken 73,5% tartózkodást jelent. Budán jelenléte legkevesebb 366 napig mutatható ki, ami csak 24% .^ Azt azonban nem tudjuk, hogy a bécsi tartózkodásokat kizárólag a politikai helyzet indokolta-e, vagy tudatos politikáról volt-e szó. Ha azonban arra gondolunk, hogy a király támogatta a budai polgárok térnyerését Bécsben 91 , akkor ez utóbbit talán meg lehetne kér86 1485-ben Filipec püspökkel együtt Kremsbe küldte tanácsosat, Schaffried Graf zu Leiningent, HHStA AUR10. 8. 1485. — Schnitzert 1487-ben Bajorországba küldte: Nehring: Quellen i. m. 192. sz. — 1488-ban a király osztrák tanácsának tagjai, Christoph von Liechtenstein és Dr. Leopold Pranz a salzburgi érsekkel tárgyaltak Mátyás megbízásából. Uo. 198. sz. — 1489. végén a királynak a császárhoz Linzbe küldött követsége a következőkből állt: Filipec, Wilhelm von Bernstein (azaz Baumkircher Vilmos), Christoph von Liechtenstein, Székely Jakab, Dr. Prantz és Schnitzer. Azaz: Baumkirchert odaszámítva: a király három magyarországi és három ausztriai alattvalója. Uo. 41. 87 Kubinyi: A Mátyás-kori i. m. 54—79. 88 Vitézre: Fraknói Vilmos: Mátyás király magyar diplomatái. Bp., 1900. 129—130. — A salzburgi ügyre: Geschichte Salzburgs. Stadt und Land. 1/1. k. Vorgeschichte-Altertum-Mittelalter, hrsg. v. Heinz Dopsch. Salzburg, 1981, 564. 89 Juhász József: Székesfehérvár ostroma 1490-ben. (István király Múzeum Közleményei B/10. sz. Székesfehérvár, 1958. 10.) 90 A 12. jegyzetben idézett Sebestyén-féle itineráriumot (92—93.) vettem alapul, de más adatokkal is kiegészítettem. A megadott napok csak minimális számításúak. Ld. még Perger: Matthias Corvinus i. m. 244. 91 Kubinyi: Die Pemfflinger i. m. 67—88. — Ebben a munkámban részletesen elemeztem a magyar uralom gazdasági hatását Bécsre, és rámutattam arra, hogy az uralomváltozás elsősorban a magyarországi, főként budai kereskedőknek hozott hasznot. Talán az sem véletien, hogy Bécsben elsősorban azok a budai kereskedők jutottak befolyáshoz, akiknek szoros kapcsolatuk volt a magyar kincstárhoz. Mivel a gazdasági kérdéseket ott részletesen tárgyaltam, ezek ismertetésétől eltekintek.
