Levéltári Közlemények, 63. (1992)

Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Kubinyi András: Mátyás király ausztriai kormányzata / 111–121. o.

Mátyás király ausztriai kormányzata 115 általam eredetiben megtekintett 118 eredeti, megpecsételt oklevélből, amelyet a király Bécs elfoglalása után osztrák ügyekben kiadott, a következő eredményhez lehetett jutni.

41 A magyar titkospecsétet 1486. június 10-ig használta, 15 ilyen oklevél maradt fenn. Egy 1486. június 21-én kiállított oklevelet a magyar bírói (!) pecséttel erősítették meg.

42 Hét oklevelet valamelyik cseh pecséttel látták el, az utolsót 1487. július 6-án állították ki. 1487. szeptember 6-a óta az osztrák pecséttel megerősített oklevelek következnek, ezekből 33-at ismerek. Leggyakrabban azonban a gyűrűspecséteket alkalmazták: 62 ezzel megerősített oklevelet dolgoztam fel. Felületesen ebből minden további nélkül elfogadható magyarázatot adhatunk. Mivel a királynak még nem volt osztrák pecsétje, az osztrák kancelláriának a kiállított okleveleket valamely másik királyi kancelláriában kellett megpecsételésre bemutatni. Ebben először főként a magyar, később a cseh kancellária segített be. Mivel Filipec váradi püspök egy személyben volt mindkét kancellária főnöke

43

, bizonyára ő, vagy valamelyik helyettese döntötte el, hogy melyik pecsétet használják fel. A nagyszámú királyi utasítást azonban a gyűrűspecsétekkel erősítették meg. Noha 1487 óta az osztrák kancellária saját pecséttel rendelkezett, a mindennapi kormányzati munkára továbbra is a gyűrűspecsétet alkalmazták, függeüenül attól, hogy magyar, cseh, vagy osztrák ügyekről volt szó. Mindezekkel szemben lehet ellenvetést tenni. Noha Mátyás az osztrák pecsétet alkalomadtán maga is „secretum sigillum nostrum, quo ut dia Austrie utimur^nak nevezte,

44 mégis, számos királyi oklevélen megtaláljuk, olyanokon is, melyek Budán keltek, ill. magyar ügyekre vonatkoztak.

45 így nem véletlen, hogy akadt kutató, aki nem osztrák, hanem harmadik magyar titkos pecsétnek nevezte.

46 Ezt azonban mégsem állíthatjuk, hiszen a második magyar titkos pecsétet továbbra is használták.

47 Mivel teljesen valószínűtlen lenne, hogy a király a magyar fővárosban az osztrák kancelláriával kormányzott volna, így csak egyre következtethetünk: az osztrák pecsétet a magyar kancelláriában őrizték, és éppúgy közös pecsét volt, mint a gyűrűs pecsét. Az ügy mégis kérdéses. Mivel a kancelláriai jegyzeteket az oklevélre mindig a kancellária főnöke vezette rá a megpecsételés előtt

48

, a jegyzetek írásának meg kellene erősíteni ezt a feltevést. Sajnos, ezek a jegyzetek túl rövidek és erősen rövidítettek, ezért sok esetben nem lehet, vagy csak igen nehezen ezeket egymástól megkülönböztetni. Ezért alábbi fejtegetésemet nagyobb anyag segítségével még ellenőrizni kellene. Elvben öt-hét kézírást kellene a jegyzetek között megkülönböztetni. Kancelláriai jegyzeteket az oklevelekre vezetni módja volt a kancellárnak, Filipecnek és a részben őt helyettesítő, részben a gyűrűspecsét irodáját vezető két magyar titkárnak, Bakócz Tamásnak és öccsének, Szatmári Ferencnek. Természetesen meg lehetett ez a lehetősége a két osztrák titkárnak, Schnitzemek és von Puchaunak is. Nem tudjuk azonban, hogy ki volt Szatmári elődje a második magyar titkár státusában. Elődje, Horváth István prépost biztosan betöltötte ezt az állást 1484-ig, viszont Szatmári Ferenc budai prépost csak 1489-től mutatható ki titkárként.

49 Nem zárhatjuk ki 41 Összehasonlítottam Mátyásnak valamennyi 1485 közepe és 1490 között kiadott a bécsi városi, bécsújhelyi városi, valamint a klosterneuburgi monostori levéltárban őrzött okleveleit, valamint az osztrák ügyben kiadott Dl. 46060, 50318, 88733 jelzetű okleveleket, továbbá az MTA Könyvtár Kézirattára 469. sz. oklevelét. 42 WStLA Urk. 5115. A király ezekben a napokban utazott el Budáról, hogy visszautazzon Ausztriába. Sebestyén Béla: A magyar királyok tartózkodási helyei. Bp., 1938, 92. Valószínűleg nem volt még kész az oklevél a király elutazásakor, ezért pecsételték meg a Budán maradt bírói pecséttel. 43 Ld. fenn, 10. jegyzet. 44 Az osztrák pecsétre való hivatkozás: Quellen i. m. 1/8. k. 17654. sz. 45 Az osztrák pecsét alkalmazása magyar ügyekben: Kumorovitz: i. m. 11—12. A király maga sigillum nostrum authenticumnak is nevezte. 46 Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. I. k. Bp., 1966. 305. 47 Kumorovitz: i. m. 17. p. 52. jegyzet. 48 Kubirtyi András: A Mátyás-kori államszervezet. Hunyadi Mátyás (Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Bázsó Gyula, Molnár László. Bp., 1990, 81-97.) 49 Ua 94—95.