Levéltári Közlemények, 63. (1992)
Levéltári Közlemények, 63. (1992) 1–2. - Körmendy Lajos: Nemzetközi levéltári kapcsolatok Európában, 1981–1991 / 97–109. o.
104 Kőrmendy Lajos Említsünk meg még néhány állandó iskolát például a Liverpooli Egyetemet (Anglia), vagy a Modern Archives Institute-ot (USA), melyek több-kevesebb rendszerességgel fogadnak külföldi hallgatókat. Bár kevés állandó iskola van, a nem rendszeres tanfolyamok, melyek általában az archivisztika egy-egy adott témakörére koncentrálnak, annál számosabbak. Többségük a CIA égisze alatt szerveződik valamelyik nyugati országban. A CIBÁL tanfolyamait fentebb említettük, a Mormon Genealógiai Társaság rendszeresen szervez mikrofilmes tanfolyamokat, Kanada a válaszában beszámolt konzerválási és iratigazgatási (Records Management) nemzetközi tanfolyamokról, Németország pedig restaurálási és mikrofilmes kurzusokat jelzett. Azt hihetnénk, hogy az európai integráció előestéjén a levéltárakat foglalkoztatja a külföldi levéltárosi diploma kérdése. A válaszok azt mutatják, hogy a levéltárigazgatók nem nyugtalankodnak: három ország (Albánia, Jugoszlávia és Vatikán) minden megszorítás nélkül elfogadja a külföldi diplomát, kilenc ország bizonyos feltételekkel (pl. az okmányt kiállító ország tagja legyen az európai közösségnek; államszerződés írja elő az illető országból származó diploma honosítását stb.), öt ország nem fogad el idegen papírt, tizenegy ország pedig határozatlan vagy nem kívánt válaszolni. Mindez azt bizonyítja, hogy az európai kollégák nem számítanak levéltárosi migrációra a jövőben. 4.4 Az együttműködés egyéb területei A levéltárak természetesen még számos egyéb területen is együttműködhetnek. Például kiállításoknál, kezdve az egyszerű iratkölcsönzésektől egészen a közösen összeállított kiállításokig. Más példa: a Burgenlandi Tartományi Levéltár éveken keresztül meghívott szomszédos országbeli levéltárosokat, hogy az illető országok területére vonatkozó (uradalmi) fondokat rendezzék. A közös kiadványok részletesebb ismertetést kívánnak. A történelem egyetemes jellege, illetve a levéltári iratok egymást kiegészítő volta azt sugallná, hogy sok ilyen közös publikáció készült. Olyan nehézségek sem jelenthetnek akadályt, mint amilyenek pl. az iratok határon túli kölcsönzésénél felmerülnek, hiszen itt ,,csak" szellemi termékek lépik át az országhatárokat. A kérdőívre adott válaszokból kitűnik, hogy a CIA szerepe ezen a területen is meghatározó. A válaszok többsége — többnyire pontos címek és adatok nélkül — a CIA sorozataira és egyéb kiadványaira utalt, például az Archivumra, a Janusra, a Kerekasztal kiadványaira. Több ország konkrétan említette a Nemzetek történetének forrásai c. sorozatot (Guide des Sources de l'Histoire des Nations — igaz, a sorozat Európán kívüli nemzetek forrásaira vonatkozik, ezeket viszont többnyire európai országok levéltárai rejtik), valamint a Budapest Főváros Levéltára szerkesztésében megjelent Az európai fővárosok építészettörténeti forrásai c. kalauzt. Ami meglepő, az a nem ICA vagy UNESCO kiadványok csekély száma. Három ország említette a Buda expugnata kötetet 7 , ami — mint közismert — szintén a BFL kiadványa, Finnország írt egy közös forráskiadvdányról a Szovjetunióval, valamint Svájc és Franciaország is említett közös könyvet pontos megjelölés nélkül. Az elmúlt évtizedben számos többnyelvű terminológiai szótár látott napvilágot, melyek a „legnemzetközibb" együttműködés termékei. A Szovjet Levéltári Igazgatóság nyitotta meg a sort a szocialista országok terminológiai szótárával 8 , majd a CIA publikálta a nemzetközi berkekben jól ismert szótárát 9 (első kiadás: 1984, második: 1988), és végül említ7 Buda expugnata 1686. Europe et Hungária 1683—1718. Bp., 1986 8 Slovar Sovremennoí Archivnoí Temúnologii Socialistitcheskih Stran. Moszkva, 1982. 9 Dictionnaire de terminologie archivistique. Conseil international des Archives. Handbooks series volume 3 and 7 (2e édition). München, 1984 et 1988 (2e édition).
