Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.

A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiálKtásának katalógusa 61 letet tett további sziléziai területek elfoglalásával is csehországi uralmának megszilárdítására. Az osztrák hercegi cím felvétele után vésetett pecséten a Mátyás által kormányzott területekre a morva és a sziléziai sas és a luzsicei ökör utalt. A Mátyás pecsétjein előforduló dalmát leopárdfejek és a szlavón nyest a magyar királyok hagyományos uralkodói címeivel függnek össze. A boszniai címer kérdésében kifejtetteket alátámasztja Tamás István, Bosznia királya 1444. június 3-án kelt oklevelén levő pecsét ábrázolása, amelyen a pecsétmezőben hatos karéjban jobbra dőlt címerpajzsban háromszirmú liliomos korona látható és ez ismétlődik meg a sisakdíszben is. Mátyás király nem egy nagy hagyományú, hosszú múltra visszatekintő dinasztia leszármazottja volt, hanem a Zsigmond király idején kiemelkedett Hunyadi család sarja. Apja, Hunyadi János mint Magyarország kormányzója a gyűrűt tartó hollót vésette pecsétjére. Hunyadi Jánosnak 1453-ban V. László király a korábban neki adományozott besztercei grófságra való tekintettel a gyűrűt tartó hollót ábrázoló címerét kibővítette oroszlánnal. Ez a besztercei oroszlán is rákerült Mátyás király fontosabb magyar pecsétjeire, így a titkos pecsétekre és a kettőspecsétre, de külön címerként. Mátyás királynak, mint a Hunyadi család első olyan tagjának, akit a királyi méltóságra megválasztottak, ezt a családi címert a hozzákapcsolódott, besztercei grófi címet kifejező címerrel kellett a pecsétjén ábrázolva mintegy dinasztikus rangra emelnie. Amíg a hagyományos dinasztiákból származó uralkodók a dinasztia uralmi területét kifejező címert tehették pajzsukra, Mátyás király esetében ehhez képest éppen Mátyás trónra kerülésének módja folytán, vagyis hogy tulajdonképpen az ország főurainak egyike került sajátos történelmi körülmények folytán személyében a magyar trónra, ettől eltérő eset forgott fenn. Mátyás király után éppen annak a családnak egyik tagja került később hasonló helyzetbe — Zápolyai Jánosra gondolunk —, akinek elődjét, Zápolyai Imrét mint nádort Mátyás az ún. nádori cikkelyekben különleges jogokkal kívánta felruházni fia, Corvin János érdekében. Mátyás király magyarországi pecséthasználatának kancelláriai összefüggéseit, beleértve a királyi központi bíróságok, a királyi különös jelenlét, a személyes jelenlét ilyen vonatkozásait is, Szilágyi Lóránd, Kumorovitz L. Bernát, Bónis György kutatásai világították meg. 1458-ban Mátyásnak egyetlen kancelláriája volt. Névleges feje a királyi kancelláriának ugyan Szécsi Dénes bíborosérsek maradt, akit Mátyás csak koronázásakor tett le tisztségéről nem törődve a pápa tiltakozásával, de a titkos kancellária tényleges működését a titkos kancellár, az alkancellár, valamint a titkárok (secretariusok) biztosították. Bónis áttekintése szerint Vetési Albert nyitrai, majd veszprémi püspök, Györgyi Bodó Miklós, a boroszlói származású Beckensloer János és Csezmicei János (Janus Pannonius) neve említhető ezzel kapcsolatban. 1464-ben Mátyás kancelláriai reformjának eredményeképpen a fő és titkos kancelláriai méltóság egyesült, s a kinevezett két kancellár egyike vette át a kancellária irányítását. Ez a reform tehát nem a két kancellária egyesítését, hanem csupán a vezető tisztségekben bekövetkező változást hozta. Az ügyeket a királyi tanács tagjai referálták oklevélkibocsátás előtt, később pedig a királyi kancellária titkárai. A fő- és titkos kancellári méltóságot Mátyás Várdai István kalocsai érsekre ruházta. A tényleges vezetést Várdai István látta el, olykor személyesen javította és ellenjegyezte az okleveleket és felügyelt megpecsételésükre. Hivatalát 1471-ig, haláláig ellátta. Vitéz János inkább diplomáciai téren állt Mátyás szolgálatára. (A Kázmér-párti összeesküvés után Mátyás fogságba vetette, s kiszabadulása után nem sokkal meghalt.) A fő- és titkos kancelláron kívül az alkancellár vett részt továbbra is a kancellária működésében, valamint a titkárok. Az 1471-es Kázmér-párti összeesküvésen felülkerekedve Mátyás a tanulságokat a kancellária működése tekintetében is levonta, s ennek megfelelően — mint Callimachus írja — személyesen ügyelt fel a kancellária működésére, diplomáciai leveleit maga fogalmazta s a királyi tanács elé kerülő ügyeket szinte kizárólag kancelláriai titkárai referálták. A kancellária élére Várdai és Vitéz halálával az addigi alkancellár, Matucsinai Gábor kalocsai érsek, Beckensloer János egri püspök, majd