Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - Bándi Zsuzsanna: A Magyar Országos Levéltár Mátyás-kori pecsétkiállításának katalógusa : 1990. április 6.–október 6. / 57–150. o.

60 Bandi Zsuzsanna Mátyás király uralkodásának főbb adatait és kormányzati intézkedéseit áttekintve a szakirodalom alapján úgy tűnik, hogy Mátyás a magyar trónra történt megválasztása után függetleníteni igyekezett magát a mellé kijelölt kormányzótól, Szilágyi Mihálytól, s királyi hatalma önálló érvényesítéséhez alkalmas tisztségviselőket és munkatársakat keresett. Külpolitikai téren uralkodói kötelességként fogta fel az ország területének védelme érdekében a törökök elleni küzdelmet és a III. Frigyes német-római császárral való kapcsolat rendezését, beleértve a Frigyesnél levő Szent Korona visszaszerzését is. Ez utóbbi egyben feltétele volt az országon belüli helyzete megszilárdításának és egy nagyobb külpolitikai mozgástér megteremtésének is. Az 1463. július 19-i bécsújhelyi szerződés eredményeképpen 1464. március 29-én megtörtént koronázás így kétségkívül jelentős eredménye volt Mátyás politikai törekvéseinek, de önmagában sem belpolitikai, sem külpolitikai téren nem hozott kielégítő és tartós eredményt, amit az 1467-es gazdasági reform, az erdélyi megmozdulás leszerelése, a Csehország felé forduló, a korábbihoz képest megváltozott jellegű külpolitikai irány is jelzett. A cseh trón elnyerésére és biztosítására való törekvés a törökök elleni harc jelentősebb eszközökkel veló folytatásának perspektíváján túl a külpolitikai elszigetelődés veszélyének elhárítását is szolgálta. IV. Kázmér fiának, Ulászlónak cseh királlyá választása és az 1471-es, IV. Kázmér fiának, Kázmér hercegnek a magyar trónra juttatását célul kitűző összeesküvés, III. Frigyes magatartása Mátyás politikai törekvéseivel szemben mutatják, hogy ez a veszély valós volt. A szakirodalom különösen a központi kormányzati szervek működése alapján arra a következtetésre jutott, hogy Mátyás az 1471-es Vitéz János-féle összeesküvés után már nem annyira a szándékait és törekvéseit értő munkatársakra, hanem inkább az őt saját előmenetelük érdekében kiszolgáló tisztségviselőkre támaszkodott. Jellemző, hogy — minden bizonnyal a trónutódlás kérdésének rendezése érdekében Magyarország törvényei és szokásai figyelembe vételével ugyan, de a nádori hatáskör bővítésére határozta el magát Mátyás 1485-ben. Az 1477-től folyó Ausztria elleni hadjárat azt is jelezte, hogy Mátyás megítélése szerint az ország helyzetének döntő külpolitikai relációja az itáliai és más irányban történt kapcsolatkeresés ellenére a III. Frigyeshez való viszony maradt. Mátyás király pecséthasználatának alakulására három tényező hatott: 1. a királyi kancellária és a kúriai bíróságok szervezeti változásai; 2. Mátyás királynak mint az ország uralkodójának belső hatalmi helyzete; 3. Mátyás király külpolitikai eredményei, amelyek természetesen nem választhatók el Mátyás uralkodói súlyától és tekintélyétől az országon belül sem. A magyarországi ügyekben adott oklevelek vonatkozásában kétségtelenül Mátyás koronázásának éve, az 1464. a határkő. Ekkor alakulnak ki a pecséteknek azok a típusai, amelyek Mátyás uralkodása további részében a magyarországi gyakorlatot meghatározzák, s amelyeket az 1471. évi dekrétum 8. cikkelye rögzít: „Továbbá, hogy mi négy vagy öt pecséttel éljünk, tudniillik az aranybullával, a kettős, a titkos, a bírói és a gyűrűs pecséttel." A kettős vagy felségi pecsét kialakításánál a Mátyás helyzetében bekövetkezett változás két ponton mérhető le: a szent királyok hagyományainak hangsúlyozásával (lásd a fülkék szobrait) egyidejűleg az ország feletti uralmat hangúlyozó ún. magyar vágások középpontba helyezésén a felségi pecsét hátlapján és fölötte a valószínűleg in. Frigyestől végre visszaszerzett Szent Koronára utaló zárt korona ábrázolásán. Nézeteim szerint ugyancsak a Mátyás koronázását közvetlenül megelőző eseményekkel függ össze az előlap 4., illetve a hátlap 2. helyén levő kis címerpajzsban foglalt ábrázolás, amelyet én Bosznia címerének tartok, s véleményem szerint Összefüggésbe hozható a boszniai hadjárattal és Zápolyai Imre boszniai kormányzói kinevezésével, aki egyben a szlavón és horvát—dalmát bánságot is megkapta. Mátyás 1469-ben történt cseh királlyá választása után vésetett harmadik kisebb pecsét, valamint az 1. és 2. cseh királyi pecsét elrendezése azt hangsúlyozza, hogy Mátyás mindkét ország felett egyforma joggal kívánja a királyi hatalmat gyakorolni. Az 1486-ból ismert pecsétre a valószínűleg luxemburgi oroszlán felkerülése, a pecsétnek Ulászló cseh király pecsétjéhez hasonló kialakítása összefügghet azzal, hogy Mátyás 1485-ig bezárólag újra kísér-