Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - KRÓNIKA - Hajdu Lajos: Kenéz Győző (1916–1990) / 193–194. o.

Krónika 193 amellyel egyik katonakori élményét mondta el évtizedekkel az esemény után: Vas megyében, erdőben vonulva, az egyik elöljárója szolgálati fegyverével lelőtt a fáról egy harkályt. A dolgot az emberi kegyetlenség és gonosz indulat példájaként, könnyeivel küzdve mesélte el. Tisztelői és egykori tanítványai 1980-ban egy kötettel igyekeztünk kifejezni /Hátasunkat a magisterpius iránt: Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára (Bp. Szerk.: Bertényi Iván). Professzorunknak, Sinkovics Istvánnak, ezrek tanárának hamvait Cseri Kálmán budapest-pasaréti református lelkész szolgálatával legszűkebb családja és 5-6 tanítványa kísérte nyugvóhelyére a Farkasréti temetőben 1990 szeptemberében. Drága Professzorunk, sokunk Pista bácsija, aki szereteteddel és szíved minden dobbanásával álltál mellettünk, legyen nyugodt az álmod s legyen meg szép és nehéz életed jutalmaként a békéd. Gerics József KENÉZ GYŐZŐ (1916—1990) Újra üres lett egy szék az Országos Levéltár nagykutatójában. Örökre eltávozott közülünk dr. Kenéz Győző, a kutatók doyen-je, mindenki barátja, de elsősorban a fiatalok, a pályakezdők támogatója. Nehéz élete volt. Nagybecskereken született 1916-ban, de Trianon után már Hódmezővásárhelyen élt családjával. Itt végezte el a gimnáziumot is, 1935-ben érettségizett kiváló eredeménnyel. Ezután a Jézus Társaság Rendi Főiskoláján tanult Budapesten és Innsbruckban, 1938. szeptember 22-én azonban megvált a Társaságtól és a váci Püspöki Szeminárium hallgatója lett 1941-ig. Ekkor előbb néhány hónapig postatisztviselő, majd 1942-től 1946. október l-ig a KALOT központi számvevőségének vezetője lett. Közben családot alapított, katonáskodott (és minthogy nem volt hajlandó Németországba menni, 1944 végén hetekig bujkált Érd környékén). 1946 és 1956 között különféle közmunkaügyi intézményekben és vállalatoknál dolgozott: 2 évet a székesfehérvári Közmunkaügyi Hivatalnál munkatársként, 1 évet a budapesti Építészeti és Közmunkaügyi Igazgatóságon, 4 évig az Épületszerelő Ipari Központ osztályvezető-helyetteseként, 1953-tól 1956 végéig az Általános Szerelőipari Vállalat tervosztályvezetőjeként. 1956-ban (nyolcadik nekifutás után!) felvették végre az ELTE Bölcsészettudományi Karára. Életében nagy törést jelentett azonban az 1956. október 23-i felkelés, mert munkahelyén a munkástanács titkárává választották, emiatt november 4. után rövid időre letartóztatták, majd elvesztette állását is és rövid ideig szőlőmunkásként kereste kenyerét. Egyidejűleg fordításokat végzett, különféle intézetek és múzeumok megbízásából kutatott, regesztákat készített Magyarország egyházi műemlékeiről, valamint az egészségügy helyzetéről, és számos tankönyvet szerkesztett. 1960-ban fejezte be bölcsésztanulmányait, majd megyei műhelyek felkérésére helytörténeti munkákat készített. 1963 és 1971 között nagy örömmel latint tanított az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1964 óta tevékenyen dolgozott az Országgyűlési Emlékek feltárásában, 1967-től kezdve pedig 20 éven át régi urbáriumokat és összeírásokat regesztázott a Mezőgazdasági Múzeum részére.