Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - KRÓNIKA - Hajdu Lajos: Kenéz Győző (1916–1990) / 193–194. o.

Hosszú éveken át dolgozott a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének megbízásából is, ennek eredményeiről több nagyszerű forráskiadvány is tanúskodik: egyebek között a ,,Monumenta rusticorum in Hungária rebellium anno MDXIV" kötetben — másokkal együttműködve — feldolgozott több mint 400 forrást, a „Monumenta Zrinyiana" két kötete; az „Archívum Rakoczianum" elkészült — de eddig még meg nem jelent — „Vallomások" (Confessiones) kötete; vagy a „Moldvai csángó—magyar okmánytár" 1—2. kötete, amely 1989-ben került az olvasóhoz. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, számos egyéb munka elkészítéséhez nyújtott felbecsülhetetlen értékű segítséget, nekem például az 1795-ös büntetőkódex-tervezet gondozásához. Kenéz Győző élete tükrözi mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyek ebben az évszázadban a magyar értelmiségnek osztályrészül jutottak. Országváltások, háborúk, forradalmak — és közben nem mindig volt mód arra, hogy egy választott történelmi időszak vagy téma kutatója legyen az ember, mert a sors más feladatok megoldása elé állította. Az 1945 utáni magyar értelmiség tipikus sorsa ez, de nincs értelme sopánkodni azon, hogy az ember mennyivel többre lett volna képes, ha .. .Ez adatott meg neki és mi hálásak vagyunk a sorsnak, hogy évtizedeken át munkatársai lehettünk. Élveztük Kenéz Győző hatalmas felkészültségét, emberségét, humorát és örültünk eredményeinek. Amíg élünk, nem feledjük a sok segítséget, az együtt töltött évek, évtizedek élményeit. Hajdú Lajos