Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Tordai György: Hunyadi Mátyás : emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerkesztette: Rázsó Gyula, V. Molnár László. Budapest, 1990 / 165–171. o.

170 Irodalom mára az lett volna, hogy megakadályozza Merész Károly és a császár szerződését, valójában azonban „elsősorban Milánó érdekeit szolgálta". A nápolyi házasság Mátyást véglegesen a Velence-ellenes hatalmi csoporthoz kapcsolta, aminek magyarázata talán az lehet, hogy a Magyarországot diplomáciailag és anyagilag is jelentősen támogató IV. Sixtus nyomásának engedett a király — így ismét az itáliai erőviszonyokban találjuk az okot. Bár a törökellenes harcban továbbra is próbált Velencére támaszkodni, ez az együttműködés elég nehezen ment. A Velence és a török között 1479-ben kötött béke után a fegyveres konfliktus szélére sodródott Magyarország és a városállam. A két ország viszonyát a 80-as években a meglevő ellentétek fennmaradása mellett a béke jellemezte. Összefoglalóan megállapítható, hogy Velence Mátyás dalmáciai politikáját a térség egésze megszerzésére tett lépéseként értékelte, bár valószínűsíthetően a magyar király nem gondolt erre; ő a császár ellen tett itt is lépéseket. A különböző itáliai szövetségesek viszont sem Velence, sem a császár ellen érdemi támaszt nem jelentettek. A Mátyás-kori művelődést új szempontból vizsgálja Szakály Ferenc: Királyi mecenatúra, államháztartás és politika című tanulmányában. A királyi művészetpártolás két kiemelkedő területe az építészet és a könyvtár. Az előbbiek közül hatalmas a budai, a visegrádi és a pozsonyi építkezés, de sok más, kisebb jelentőségű építkezést is támogatott az uralkodó. A könyvtár, amelynek nagyságát csak a vatikáni múlja felül, 2000—2500 kötetből állhatott. A művészetpártoláshoz hozzátartozott még pl. az udvari humanista kör létrehozása, ül. különböző gyűjtemények kialakítása. Kérdés, hogy mibe került mindez. Ez mindeddig nem nagyon vetődött fel, talán mert első látásra úgy tűnik, a források teljes hiánya lehetetlenné teszi a választ. A helyzet mégsem reménytelen, egy-két adatból (az időhatárok kiterjesztésével) azért bizonyos következtetések levonhatók. Külön szerencse, ha az írásos forrásban található utalás még ma is álló épületre vonatkozik. A tanulmány feltárja a forrásokban rejlő lehetőségeket, nagy vonalakban megmutatja a kutatás során megjelenő kapaszkodókat, ill. gátakat; a lehetséges adatok felkutatása, egybevetése és feldolgozása azonban évtizedekre elegendő munkát adna a történészeknek, így csak erős közelítéssel lehet a király és a királyné összes építészeti vonatkozású kiadását ,,a legpezsgőbb években" 35 000 aranyforintra tenni. A Corvina költségeit sem könnyebb meghatározni. Ha első pillantásra túlzottnak tűnik is Heltai adata, az évi 33 000 aranyforint, figyelembe kell venni, hogy mi mindenre kellett kifizetni ezt az összeget. A könyvek mintegy fele Itáliában készült a király megrendelésére, de működött másolóműhely Budán is, mellette egy könyvkötészettel, és nem szabad megfeledkezni a nem itáliai vásárlásokról és másoltatásokról sem. A királyi mecenatúra szükségképpen elnagyolt végösszege mindent egybevetve kiteszi az évi 80—90 000 aranyforintot is. A kérdés már csak az, hogy miből, főleg ha figyelembe vesszük, hogy zsoldossereg fenntartása a háborús években megközelítette a teljes évi bevételt. A katonákat persze nem egész évre fogadták, és a meghódított területekre hárította az uralkodó eltartásuk jó részét. Valószínű, hogy Mátyás (és Beatrix) így is magánvagyonát fordította mecenatúrára. Nem érdektelen vizsgálni e páratlannak mondható bőkezűség indítékait sem. Valószínűleg arról lehet szó, Mátyás számára propagandaeszközt (is) jelentett mindez, így próbálta ellensúlyozni, hogy ő maga nem fejedelmi származású, ill. így próbálta támogatni dinasztiaalapító szándékait. Bizonyítja ezt az is, hogy Corvin János örökösödésének előtérbe kerülésével egyre emelkednek a fényűzési kiadások is. A következő tanulmány Pajorin Klára tollából született: Humanista irodalmi művek Mátyás király dicsőítésére. A dicsőítő ének, a panegyricus a humanisták egyik kedvelt műfaja. A Mátyás köré csoportosult olasz humanistáktól is fönnmaradt több ilyen alkotás. Ezek egyik csoportja a Guarino-iskola volt növendékeitől származik. A szokásos szuperlativuszokkal Itália és Magyarország közös problémája, a török fenyegetettség ürügyén