Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Köblös József: A Balassa család levéltára 1193–1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette: Borsa Iván. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 18.) Budapest, 1990 / 171–173. o.

171 ékesítik a királyt, nem csak őt, hanem apját, Hunyadi Jánost is magasztalva. A legérdekesebb köztük a szokásostól eltérő mű, Galeotto Marcioé. Ő nem pl. Nagy Sándorhoz, hanem a kortárs nagyokhoz hasonlítja a magyar királyt, akinek emberségéhez a botlások is hozzátartoznak. A volt Guarino-növendékek panegyricusai közül a másik érdekes az, amely nem készült el — Janus Pannoniusé. Ő írt ugyan ura nevében egy Mátyást dicsőítő művet, de nem saját neve alatt. Hunyadiról tervezett egy műalkotást, de az sem született meg. Az egyetlen, Mátyás csehországi sikerét megéneklő epigrammával szemben olyan alkotások állnak, mint pl. a Könyörgés Mars istenhez a békéért. Természetesen nemcsak a Guarino-kör tagjai, hanem más itáliai költők is írtak verseket Mátyáshoz. A firenzei Naldo Naldi pl. a Corvinát énekelte meg. Élete utolsó éveiben Mátyást szép számmal keresték fel — a busás ajándék reményében is — az olasz humanisták, a körből a magyarok azonban hiányoztak. A magyar literátorok , ,a szellemi alkotómunkát [...] mintha nem tekintették volna kivételes értéknek". A befejező tanulmány Kriza Ildikóé: Rex iustus — rexdarus (Mátyáskirály a magyar néphagyományban). A Mátyás-hagyomány zöme a felvilágosodás koráig vezethető vissza, bár maga a Mátyás-kultusz terjedése már a Jagelló-korban elkezdődött (Néhai való jó Mátyás király). Az első Mátyás-mondát — korabeli szóval trufát — is a XVI. századi Szákely István hagyta ránk, őt követte Heltai Gáspár a kolozsvári bíró esetének lejegyzésével. A XVIII. század Mátyás-hagyománya az anekdotákban kapott helyet. Ekkor válik népszerűvé a szegényeket megsegítő király alakja — maga a motívum a nemzetközi népköltészet szerves része. Az , ,egyszer volt Budán kutyavásár" meséjének pl. német és francia párhuzamai vannak, az álruhás király története pedig keleti motívumokkal rokonítható, míg Mátyás és az okos lány története az ind Ponciánus históriájával hozható összefüggésbe, amely a Gesta Romanorum-on keresztül hagyományozódott. A Mátyás-folklór motívumai mellett kimutatható, hogy a magyar uralkodó alakja a szomszéd népek népköltészetében is megjelent, esetenként, mint pl. a szerb hősének, olyan tartalommal, amely nálunk nem maradt fenn. Egyedülálló a szlovén népköltészetnek az a darabja, amely az Orfeusz-mondát köti Mátyás alakjához. Az igényes kiállítású kötethez Rázsó Gyula írt utószót. A gazdag képanyagot PandulaAttila válogatta. Tordai György A BALASSA CSALÁD LEVÉLTÁRA 1193-1526 FEKETE NAGY ANTAL kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette: BORSA IVÁN (A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 18.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 273 p. Igen örvendetes tény, hogy az elmúlt évtizedek pangása után az utóbbi néhány évben végre kikerült a nyomdából néhány jelentős forráskiadvány. Hadd utaljak itt csupán Kumorovitz L. Bernát Budapest-okmánytárára, az Anjou-kori oklevéltár I. kötetére vagy az Engel Pál által kiadott 1427-es kamarahaszna-összeírásokra. Ebben a munkában igen jelentős szerepet vállalt a Magyar Országos Levéltár: kiadványainak II. sorozatában rendszeresen jelenIrodalom