Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Tringli István: Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek 1601–1874. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV. Történelem segédtudományai 6.) Budapest, 1990 / 164–165. o.

164 Irodalom BOGDÁN ISTVÁN: MAGYARORSZÁGI HOSSZ- ÉS FÖLDMÉRTÉKEK 1601-1874 (A Magyar Országos Levéltár kiadványai IV. Történelem segédtudományai 6.) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 633 p., 14 kép A szerző 1978-ban mértéktörténeti műve bevezetésében azt írta, hogy ,,a második kötet megjelenésére egyhamar nem kerülhet sor." 1990 első felében került a könyvpiacra a most ismertetendő második kötet, melynek célkitűzése, tárgya azonos az elsőével. A korszakolásban egyetérthetünk Bogdánnal: a XVI. század részint köztörténeti határ, részint az előző korszaktól teljesen eltérő forráshasználatra van szükség. Ebben az időszakban a szekunder jellegű források is megnövekedtek, azonban a szerző dolgát nem könnyítették meg, néha magára a mérték létére csak bizonytalan megoldást lehetett találni. Bogdán újabb könyve terjedelmében majd kétszerese az elsőének, ez nemcsak az aktakorszak adatbőségéből következett, hanem abból is, hogy — akárcsak az első kötetnél — itt is hálátlan feladat hárult az íróra: egyszerre kellett sok esetben egy-egy apró részkérdés alapvetését elvégezni és a magyarországi hossz- és földmértékek egészéről nyilatkoznia. A mű részletes bírálói tán találhatnak majd módosításra szoruló adatokat, megállapításokat, de a hatalmas vállalkozás előtt illő tiszteletet kell tanúsítaniuk; tartok tőle, hogy nem is igen fognak egyhamar a témának újból nekivágni épp látszólagos lezártsága miatt, pedig a szerző sok helyen maga hívta fel a figyelmet a bizonytalanságokra, meg nem oldott kérdésekre. A könyv megtartotta a középkorral foglalkozó kötet beosztását, amely — ahogy Bogdán írta — ötvözte a mechanikus szótár-rendszert a szisztematikussal. Ez azt jelenti, hogy az egyes fejezetektől a tárgyszóig, értsd: mértékig, a könyvtári decimális osztályozáshoz hasonló rend szerint halad a felépítés. Az egyes mértékeken belül e szerint folytatódik tovább a feldolgozás, azaz: először általános megállapítások, majd az altípusok, végül az összefoglaló következik. Bogdán nem kerülte meg a kérdéseket: mindegyik mértéknél ugyanazokat a problémákat vetette fel a meghatározástól, terminológiai problémáktól kezdve a metrikus érték megállapításáig. Ez az előre megkonstruált rendszer megkönnyíti a kötet kezelését: a használó gyorsan megtalálja a csak őt érdeklő részt, másrészt feketén-fehéren kiderül, hogy a szerző mit tudott megállapítani a rendelkezésére álló forrásokból. Magyarán: az első olvasásra tán imponálónak tűnő, de kevés konkrétumot tartalmazó értekezések helyett jól használható szócikkeket talál az olvasó. A korszak hatalmas adattömege meg is követeli ezt a rendszert: az oda-visszacsatolás csak így válhat lehetővé. Még így is előfordult, hogy a „cédulák" nem kerültek egymás mellé, pl. a fertály (3.2.3.) mint hosszmérték első előfordulását a debreceni szűrszabók 1818-as remekutasításából ismeri, holott a mérésügyről szóló fejezetben (2.4.2.1.) már idézte az 1609-es kolozsvári országgyűlés szűrkészítésről szóló határozatát, mely a fertályt említette. A korszak mértékei igen tág metrikus határok közt mozogtak: a hosszmértékek 0,0001 m-től 15171 m-ig, a földmértékek 6,93 cm

2-től 126,6 ha-ig terjedtek. Bogdán ez utóbbiakból 179-et, az előbbiekből 116-ot vett sorra. Az előző korszakkal összevetve szembetűnő a mértékek sokasága és a pontosabb megközelítésre való törekvés. A sokszínűség azonban magával hozta az egységesítésre irányuló próbálkozásokat. Ezzel kapcsolatban három mértékrendszer „standardizálását" érdemes kiemelni: a pozsonyiét — amely a korszak kezdetétől 1849-ig tartott —, a bécsiét — a korábbi kezdeményekre támaszkodva ezt az abszolutizmus favorizálta — és a metrikusét — melynek bevezetése a feldolgozás lezárását is jelentette. E korszakban ismerték meg Magyarországon azt a két mértékegységet is, melyek jócskán túlélték 1874-et is: a négyszögölet és a kat.holdat. Az egyes mértékek és rendszereik külön1 " • V