Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Tordai György: Hunyadi Mátyás : emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerkesztette: Rázsó Gyula, V. Molnár László. Budapest, 1990 / 165–171. o.

böző korszakbeli, foglalkozási-művelési ágbeli, földrajzi alkalmazására a szerző minden esetben felhívta a figyelmet, a kézikönyvet így nagy haszonnal forgathatják néprajzosok is. A kérdés ezek után már csak az: hogyan tovább? A Bogdán által kijelölt feladatok közül azóta egyet már megoldottak (részint maga a szerző): N. Kiss István szerkesztésében megjelent a Magyar mértéktörténeti bibliográfia. Tanulságos átfutni: Bogdán e művének anyaggyűjtését 1980 végén zárta le, ettől kezdve a bibliográfia lezárásáig (1987-ig) mindössze 19 mértéktörténeti közlemény jelent meg, ebből az egyik valójában nem is számítható történetinek. A szerző ily módon nem igen számíthatott arra, hogy legalább a részfeladatok terhét leveszik a válláról. A hossz- és területmértékek írott források alapján történő számbavétele megtörtént. Hasonló vállalkozásnak kéne ezt követni úgy, hogy a kutató magát a tárgyat, az etalont venné a kezébe — Bogdán ezt csak néhány esetben tette meg. Levéltárak, múzeumok történeti és néprajzi gyűjteményei számos ilyen darabot őriznek. Az ismertetett könyv komplex módszeréhez hasonló, az egész történeti Magyarország területére kiterjedő, lehetőség szerint teljes mértékű anyaggyűjtésen alapuló feldolgozás jelentősen bővítené tudásunkat a mértékekről, használatukról. A vállalkozás nemzetközi mércével mérve is úttörőnek számítana — Bogdán mindkét könyve is az —, hisz hasonlóval eddig tudtommal az európai nemzetek közül csak a britek foglalkoztak. Tringli István • HUNYADI MÁTYÁS EMLÉKKÖNYV MÁTYÁS KIRÁLY HALÁLÁNAK 500. ÉVFORDULÓJÁRA Szerkesztette: RÁZSÓ GYULA, V. MOLNÁR LÁSZLÓ Budapest, 1990. 414 p. A mostani Mátyás-évforduló is vonzza a nagy királlyal kapcsolatos műveket. A szerencsésen megélénkülő magyar medievisztika színvonalas vállalkozása ez a Rázsó Gyula és V. Molnár László által szerkesztett emlékkönyv, amely kilenc tanulmányt — köztük egy csehszlovák szerzőét — tartalmaz. Az első Pach Zsigmond Pál tanulmánya: A Mátyás-kérdés történetéből az „Előszó helyett" alcímet viseli. Historiográfiai áttekintés ez, kezdve Bonfini munkáján, eljutva egészen gróf Teleki József művéig, felsorolva a Mátyással foglalkozó „könyvtárra menő irodalomnak legrégibb darabjait". Hogyan látták Mátyást a régiek, hogyan próbálták magyarázni a,,Mátyás-rejtélyt", azaz azt, hogy a részben ellenkező tények ellenére a király alakja a nemzeti királyságot megvalósító, igazságos uralkodóként maradt fenn. E történeti kép valószínűleg Bonfinitól eredeztethető, aki pár évvel Mátyás halála után már arról ír, visszasírja a nép az erőskezű királyt. A XVI. század második felének protestáns történetírói, Benczédi Székely István és Heltai Gáspár műveiben már megjelennek az első anekdoták az igazságos királyról, majd kortársuk, Bogáti Fazekas Miklós versbe foglalja a szólást: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" t Zrínyi Miklós az uralkodásra termett személyt látja Mátyás alakjában, azt az embert, aki meg tudta erősíteni ingatag trónját, igazi államférfiként — és nem utolsósorban hadvezérként — kormányozta királyságát annak ellenére, hogy hibákat is elkövetett, például Szilágyi Mihállyal szemben. A miért nem a török ellen? kérdésére Zrínyi egyrészt a III.