Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Kiss Magdolna: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok 1–2. k. Szerkesztette: Dóka Klára. (Levéltári módszertani füzetek 7.) Budapest, 1988 / 154–156. o.

154 Irodalom A Vitae eredeti kézirata nem maradt ránk, szerencsénkre azonban hat másolata is ismert, melyek körül a legrégebbiek a XVI. századból valók, tehát szinte egykorúak a szerzővel. Kár, hogy a két legrégebbi kézirat közül az egyik, amelyet valamikor Budapesten, az Egyetemi Könyvtárban őriztek, eltűnt. Mind az Inventariwn, mind a Vitae ismert volt eddig is, sőt nem egy részletüket már itt-ott publikálták is (pl. Documenta artis Paulinorum), sőt a Vitae magyar fordításban már évekkel ezelőtt meg is jelent {Arcok a magyar középkorból, szerk.: V. Kovács Sándor), kritikai kiadásra azonban eddig nem került sor. Hervay Ferenc érdeme, hogy a kritikai kiadás nehéz munkáját magára vállalta, s dicséretes az, ahogy az MTA Irodalomtudományi Intézete felvállalta a néhai Juhász László által gondozott Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum sorozat folytatását. Azon túlmenően, hogy a Vitae elbeszélő formában az egyes nevezetesebb rendtagok életének, példájának bemutatása révén évkönyv-szerűén leírja a Rend középkori történetét, különös jelentősége van számunkra ennek a műnek azáltal, hogy a történeti adatait igen sokszor oklevelekből veszi. Mintegy hatvan középkori oklevélre történik hivatkozás Gyöngyösi művében, ráadásul sokuk szövegének egyetlen fentmaradási formája ez. Ilyen például Pál veszprémi püspök 1263-i oklevele, vagy lehetne hivatkozni számtalan pápai és királyi oklevélre is. Rendkívül becsessé teszi forrásunkat az, hogy a rend belső levelezéséből is hoz mutatóba, mint például Csanádi Albertnek 1515-ben Szalánkeméni Jánoshoz intézett levelét. Ami a szöveg kiadását illeti, Hervay Ferenc a gondos szövegközlésen túlmenően jelentős segítséget nyújt az olvasónak. A tartalmas bevezetőn kívül, rövid, lényegre törő tárgyi jegyzeteket is ad. Függelékül közli Gyöngyösi késői utódának Gindl Gáspárnak az egyes kéziratokban fentmaradt megjegyzéseit, valamint térképet hoz a pálos rendházak magyarországi elhelyezkedéséről, s időrendi táblázatot azok alapításáról, ehhez járul továbbá a rendfőnökök és tartomány főnökök sorozata, a névmutató, a Bibliából és más művekből vett idézetek listája és egy versláb-mutató. Érszegi Géza . LATIN FORRÁSSZÖVEG OLVASÁSI ÉS FORDÍTÁSI GYAKORLATOK 1—2. k. Szerkesztette: DÓKA KLÁRA (Levéltári Módszertani Füzetek 7. Budapest, Új Magyar Központi Levéltár, 1988. 179, 201 p. (Levéltári Módszertani Füzetek 7.) 1988-ban új, sőt mindeddig hiányzó gyakorlati célú füzet két kötete jelent meg az Új Magyar Központi Levéltár kiadásában, Budapesten. A munka azok számára készült, akik egyénileg vagy csoportosan szeretnének megismerkedni a közép- és újkori latin szövegek olvasásával. Ugyanakkor olyan igényt próbál kielégíteni, mely minden kutatóban felmerül, aki a magyar történelemnek a középkortól a XIX. század közepéig terjedő időszakát vizsgálja. Mivel ezen korszak hivatalos nyelve a latin volt, a dokumentumok nagyobb része szintén ezen a nyelven készült, sőt olvasatuk speciális latintudást követel.