Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Kiss Magdolna: Latin forrásszöveg olvasási és fordítási gyakorlatok 1–2. k. Szerkesztette: Dóka Klára. (Levéltári módszertani füzetek 7.) Budapest, 1988 / 154–156. o.

Irodalom 155 A latin oktatás jelenlegi helyzete miatt a szövegek megértésével még a latinul tudók is küszködnek, annak ellenére, hogy az utóbbi években a latin nyelv megítélése terén örvendetes előrelépést tapasztalhatunk. Egyre több gimnáziumban válik második idegen nyelvvé, nyelvvizsga is tehető belőle stb. Mégis gondot okoz a levéltári szövegek értelmezése, mert a tantervek szerint mindenhol klasszikus latint tanítanak. Természetesen, némi lehetőség akad mind a középiskolákban, mind az egyetemeken a középkori és újkori magyarországi latin nyelv tanítására, de az e korból származó források átírt változatban kerülnek a tanulók elé, akik még ha meg is ismerkednek a szövegek sajátos kifejezéseivel, nyelvtani, stilisztikai fordulataival, akkor sem tudnak eredeti anyagot olvasni. Ha levéltári kutatást kell kezdeniük, már az olvasásnál elakadnak, és az összeírások fejlécében szereplő egyszerű szavakat sem tudják kibetűzni. A problémát abban látom, hogy anyagiak és más egyéb hiánya miatt nincs lehetőségük, vagy nagyon csekély, hogy eredeti iratokat egy-egy levéltári óra keretében tanulmányozhassanak. Ezeken a gondokon igyekszik segíteni az újonnan megjelent összeállítás. A jól áttekinthető két füzetben a szerkesztés alapelve a következő: először a dokumentumokat vagy részeiket közli kópián; az előbb említett okok miatt ezt tartom a munka legnagyobb érdemének. Ezután következnek: az irat latin átírt szövege; majd a közölt szöveg magyar fordítása; a szótár (a Györkösy Alajos 1982-es kiadású szótárában használt alakkal), végül a megjegyzések, melyek esetenként szó szerinti fordítást, szöveghez kívánkozó magyarázatot tartalmaznak. A szószedet a kelleténél bőbeszédűbb; elég lenne, ha csupán azokat a szavakat tartalmazná, amelyek a Györkösy-szótárban nem, vagy eltérő jelentéssel szerepelnek. Ugyanis ezeket a szavakat, mint például „femina, semper, hóra, via, panis" ebből a szótárból könynyűszerrel ki lehet keresni, és ezzel helyet lehetne megtakarítani más szövegek közlésére. Továbbá a segédkönyvek jobb hasznosítása érdekében nagyon fontosnak tartom a kötetek kiegészítését egy összesítő, betűrendes szótárral. Ugyanis még a sztereotipnek tartott szövegek is más-más formában kerülnek elő az egyes levéltárakból. Például az i72Ö-as országos összeírás kérdő rovata megfogalmazásában eltér Beszterecen s Baranya megyében, Az irtásföldekkel kapcsolatos mondat így hangzik a besztereci (Szabolcs megye) összeírásban: „Extirpatitias sessioni suae adjunctas vei etiam neglectis sessionis adjunctis terris extirpatitias inseminare solent cubulorum Posoniensium capaces", a Baranya megyeiben pedig a következő: „Extirpatias olim tales, sed jam ad fundos applicatas, quot cubulorum Posoniensium capaces habeat." A válaszok — hasonló nyelvi fordulatokkal — községenként is eltérőek, így a közölt szövegeket jelenlegi formájukban eltérő szerkesztésű anyag fordításához nehezen lehet használni. Természetesen, ha azonos szavak más szövegösszefüggésben mást jelentenek, körülményes egyetlen összesítő szótár készítése. Az egyes iratoknál a fent említett probléma megoldása érdekében mindenképpen jobb lenne a szószedetet ábécé-rendben megszerkeszteni. A munkának e részeit hasznosan egészítené ki a rövidítések feloldásának gyűjteménye. Mindkét kötet elsősorban olyan irattípusokat tartalmaz, melyek szinte minden levéltárban megtalálhatók és a leggyakrabban kerülnek a kutatók kezébe: a legkorábbi 1222-ből, a legkésőbbi pedig 1828-ból való. Formailag és tartalmilag is sokféle anyaggal ismerkedhet meg az olvasó: határjárások, összeírások, jegyzőkönyvek, árszabások, országgyűlési törvények, folyószabályozási terv, canonica visitatio stb. kerülnek elé. Rendkívül hasznos például a „Pest város lélekösszeírása, 1780" című szemelvény, mert az itt szereplő foglalkozásnevek szinte minden megyei levéltár 1715—1828 közt keletkezett helyi és országos összeírásának rovataiban szerepelnek. Hasonló mondható el az árszabásokban szereplő árufajták és mesterségek sokféleségéről is. A szerkesztő a teljességre való törekvés nélkül — sőt, a „Bevezetés" szerint tudatosan — a XVIII—XIX. századra koncentrálva állította össze ezt a munkát, mégis túl nagynak ta-