Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Gregorius Gyöngyösi: Vitae fratrum Eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae. Edidit Franciscus L. Hervay. (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova. XI.) Budapest, 1988 / 153–154. o.

Irodalom 153 nálható formában, számunkra egyáltalán nem „idegen", latin nyelven jelentek meg. A közelmúltban elhunyt Mályusz Elemér mintegy fél évszázadon keresztül folytatott kutatásai alapján rendkívüli gonddal, igen részletesen összeállított jegyzetek ily módon nemcsak a magyar, de a külföldi középkorkutatásnak is kincsestára lesz. Éppen mert ilyen nagyjelentőségű kiadványról van szó, amelyet a magyar történet első fél évezredének kutatói nap mint nap kézbe vesznek, sajnálhatjuk, hogy a tárgyi jegyzetek nem az eredeti szöveggel együtt, lábjegyzetként kerültek kiadásra, hanem két külön kötetben. /•*••< ,, '.-%;: Érszegi Géza GREGORIUS GYÖNGYÖSI: VITAE FRATRUM EREMITARUM ORDINIS SANCTI PAULI PRIMI EREMITAE Edidit FRANCISCUS L. HERVAY (Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova. Tomus XI. Redigunt ANTONIUS PIRNÁT et LADISLAUS SZÖRÉNYI) Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988. 252 p. A régebben alapított szerzetesrendek közül a leginkább magyar a Szent Pál első remete követőiből alakult Pálos Rend. Gyökereit abban az életvitelben kell keresnünk, amelyet a IV. századtól kezdődően valósítottak meg az egyiptomi pusztaságba menekült remeték, köztük is az egyik legnevezetesebb Remete Szent Pál (t 341). A magányba való vonulás magyarországi példái közül utalni lehet Szent Gellértre, vagy a zobori remetékre, Szent Andrásra és Benedekre. Először a Pécsi Egyházmegye területén, Patacson gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket Bertalan (1219—1247) pécsi püspök, majd 1250-ben Özséb, egykor valószínűleg esztergomi kanonok vette magát körül remetetársaival a Pilisben. Kezdetben mind Bertalan püspök, mind pedig Pál (1259—1274) veszprémi püspök adott rendi szabályzatot a remetéknek, 1308-ban azonban Gentilis bíboros pápai követtől engedélyt kaptak arra, hogy Szent Ágoston regulája szerint éljenek. A magyarországi remeték történetírója, a pálos Gyöngyösi Gergely volt. Saját közlése alapján 1472-ben születhetett, valószínűleg az egri egyházmegye területén lévő Gyöngyösön, újoncként Budaszentlőrincen kezdte rendi életét 1490 körül, majd 1493/1494-ben a krakkói egyetemre járt, ahonnan borostyánkoszorúsan jött haza. 1513-ban Rómába megy, s itt átveszi a rend Santo Stefano Rotondo templomának perjeli hivatalát, innen 1520-ban tér vissza Magyarországra, ahol rendfőnök lesz. Halála a XVI. század derekán következhetett be. Kilenc művet írt, amelyek jó része nyomtatásban is azonnal megjelent. Két munkája azonban csak kéziratban maradt meg. Az egyik az Inventarium, amelyben összeírta a magyarországi pálos rendházak levéltáraiban található okleveleket. A másik ugyancsak kiadatlan műve a Vitae, amelyet rendtársa Dombrói Márk kezdett el, majd a másik rendtársa, Szalánkeméni János folytatott, s végül Gyöngyösi fejezett be. Forrásai: Boldog Özséb egyedül az ő művében megőrzött életrajza, az Inventarium, különböző egyházi privilégiumok és rendi határozatok, valamint a rendi hagyomány.