Levéltári Közlemények, 62. (1991)

Levéltári Közlemények, 62. (1991) 1–2. - IRODALOM - Érszegi Géza: Fragmenta codicum in bibliothecis Hungariae. I/1. Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestiensis. I/2. Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Seminarii Cleri Hungariae Centralis. Recensuit Ladislaus Mezey cum sociis. Budapest, 1983 / 151–152. o.

IRODALOM FRAGMENTA CODICUM IN BIBLIOTHECIS HUNGÁRIÁÉ l/l. Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Universitatis Budapestiensis 1/2. Fragmenta Latina codicum in Bibliotheca Seminarii Cleri Hungáriáé Centralis Recensuit LADISLAUS MEZEY cum sociis Budapest, Akadémiai Kiadó, 1981, 1988. 288 p. -I- 50 kép, 252 p. + 47 kép A sokszor elmondott tény, hogy a hazánkat ért pusztítások, a töröké, tatáré, no meg a mi magunké is rendkívül nehézzé teszik azt, hogy elődeink életét rekonstruálhassuk, talán sehol nem bizonyul oly igaznak, mint e kötetekben. Szinte hihetetlen, hogy a középkori történetnek a mai Magyarország területén mindössze 1200 kódex a tanúja, s talán az még hihetetlenebb, hogy ebből is mindössze 160 az, amelyik ténylegesen magyar eredetű. Ezen adatok ismeretében igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy épen maradt, egész kódexek híján, azok csíkokra vagdalt, lapokra szedett töredékeiből próbálunk meg egykori műveltségünkről valamelyes képet nyerni. A könyvnyomtatás feltalálásával az egykor kézzel írt könyvek kora lejárt. A mindennapi használatra szánt, hártyára, papírra rótt betűk semmivé lettek, s csak azok a kódexek menekültek meg, amelyek felhasználhatók voltak az új technikával készült könyvek kötéséhez. Ismert Ecsedi Báthori István 1603-i végrendelkezése: „Missálékat elmetéljék és egyéb öreg könyveket osszák iskolákba, jó lesz deákoknak könyvet kötni belé". Hogy mégis lehetséges lesz egykor az ilyen sorsra jutott kódexek töredékeiből képet kapnunk középkori művelődésünkről, azt annak is köszönhetjük, hogy a töredékekben megmenekült kódexek is reprezentálják a teljes kódexet. Ugyanis a legtöbb kódex máig ismert szöveget tartalmazott, s e szövegekre rá lehet ismerni azokból a töredékekből, amelyet a sors ránk hagyott. Nem a töredékeken megmenekült kevés szöveg, hanem az abból levonható következtetés, hogy ti. ez vagy az a híres, nagyszerű mű megvolt a hazánkban is, s használták, járul hozzá múltunk felderítéséhez. A Fragmenta codicum eddig megjelent kötetei a Budapesti Egyetemi Könyvtárból, illetve a Központi Papnevelő Intézet Könyvtárából származó kódex töredékeket veszi számba. A gyakorlat kínálta elv alapján négy csoportba osztották a töredékeket. Az első csoportba azok a töredékek tartoznak, melyek a Szentírás szövegét, illetve a vele kapcsolatos irodalmat tartalmazó kódexekről adnak hírt. A második csoportba azokat sorolták, amelyek iskolai és tudományos használatra szánt kódexekből kerültek elő. Ide tartoznak a formulás könyvek, a filozófiai, a teológiai, a jogi, az orvosi és az építészeti művek töredékei. Az utolsó két csoportba a liturgikus könyvek kerültek, mégpedig az előbbibe az ének nélküliek, az utóbbiba pedig az énekes könyvek. A kötetek végén pedig mintegy félszáz-félszáz facsimile mutatja be a legjellegzetesebb írásokat. Az egyes töredékek leírásánál a jelzeten és címen kívül megadják az anyaggal kapcsolatos adatokat, meghatározzák az írást, közlik a díszítést, megtudhatjuk, melyik könyv őrizte meg számunkra a töredéket, s ki volt a tulajdonosa egykor, végül pedig megadják a provenienciáját is a kódexnek. Ez utóbbi különösképpen fon-