Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.
j 48 Richard Marsina náltak. Valóban egyszeri elem csak kevés található a promulgatio-ban. A fejlődés folyamán szaporodik szó szerint vagy csaknem szó szerint egyező, de viszonylag hosszabb promulgatio-k száma is. Az arengához hasonlóan itt is feltételezhető az egyező formulák azonos indítéka, nemcsak a (kronológiailag egymáshoz közeli) szó szerint megegyező formuláké, hanem azoknak az esetében is, amelyek a változtatás azonos vagy rokon jegyeit viselik. Egyértelműen elemi csoportnak tarthatjuk az 1225, (1237—1240) és 1240. évi oklevelek azonos incipitjét önállóan megfogalmazott második részükkel. 40 Csak a jegyzők individualizmusának tulajdoníthatjuk az 1244, 1247, 1248, 1251. és 1252. évből való, azonos kezdetű és kétféle változatban folytatódó promulgatio-kat. 41 Az individualista szerző kifejeződése az 1248-ban és 1252—ben két promulgatio-ban szereplő , ,declarare". 42 A corroboratio az esetek túlnyomó többségében kéttagú, az első a hitelesítés fontosságát és jelentőségét hangsúlyozza, a második konkréten szól a megerősítés (pecsételés) módjáról. A corroboratio-nak a nem-királyi oklevelekben gyakran feltűnő harmadik (közbülső) tagja, amely megemlíti azt, aki számára az oklevelet kiállították, a királyi okleveleknek csak mintegy 10 %-ában jelenik meg, és akkor is nem egyszer csak egyszavas jelzésként. Az átvizsgált 200 oklevél corroboratio-jában nagytömegű variáns jelenik meg, de a fejlődés menete az esetek állandó növekvő számú, szó szerinti egyezésre mutat. Ebben bizonyosan közrejátszott a kiadott oklevelek számának növekedése, ami ahhoz a törekvéshez vezetett, hogy gyorsabban állítsák ki őket, s eközben szó szerint egyező sztereotípiákat használjanak. Nem lehetett jelentéktelen ebben a folyamatban a jegyzők nagyobb gyakorlati tapasztalata (ügyessége) sem. Szó szerint teljesen megegyező corroboratio 1235—1241 között csak két oklevélben tűnik fel 1237-ben és 1239-ben, amikor valószínűleg az esztergomi káptalan mint kedvezményezett állította ki az oklevelet. 43 Hat 1247-ben és 1248-ban kelt oklevélben szó szerint vagy majdnem szó szerint egyező corroboratio található, itt az első tag hosszabb formájáról van szó. 44 1251—1260 között szó szerint vagy majdnem szó szerint egyező corroboratio található az oklevelek nagy számában. Az első tagban két változat különböztethető meg, egy hosszabb (néha még kiterjesztett) és egy rövidebb, ezek már a megelőző korszakban is feltűnnek. 45 Az esetek legnagyobb számában ez 1254—1260 között tűnik fel. A ritka kifejezések azt jelezhetik, hogy néhány oklevélnek vagy rendszerint két oklevélnek azonos volt a szerzője, aki néha annak környezetéből került ki, aki az oklevelet kapta. Néhány esetben a korábbi oklevelek hathattak. A dotálás elemzésének kiinduló pontja IV. Béla fennmaradt okleveleinek mintegy a fele. 46 A keltezési forma összetétele rendszerint az oklevél fajtájától, a kiadás helyétől, de nem egyszer az oklevél jogi tartalmától függ. A legnagyobb változatossággal az egyszerű privilégiumok formuláiban találkozunk, amelyeknek terjedelme eltérő. Ezeknél a keltezési formula alapvető követelménye az év és a római naptár szerinti nap, 47 az uralkodás éve és igen gyakran az oklevél keltezési helye. A méltóságsor igen ritka. 48 A dátum per manus 40 ,,Hac igitur consideracione inducti" CDS1 II. 1, 30, 71. szám. 41 i/o. 151 + , 167, 267, 271, 275, 297, 370, 375, 395. szám. 42 CDS1 II. 298, 299, 230 ++ „declaramus" és 388. szám (declarandum). 43 Ua 25 és 47. szám. 44 i/o. 245, 249, 254, 271, 276, 297. szám. 45 ,,Ut igitur huius nostre donacionis (renovacionis seu confirmacionis, collacio, hec a nobis facta libertás) series (robur) obtineat perpetue firmitatis" több mint hússzor; ,,In cuius rei memóriám (testimonium) et perpetuam firmitatem (firmitatemque perpetuam" ritkán „stabilitatem") több mint hússzor. 46 A CDS1 II-ben a datálási formula teljes szövegében megtalálható azokban az oklevelekben is, amelyeket csak regesztában vagy említésként hoz. 47 Néhány fennmaradt eredetiben kihagyták a napi dátum helyét, hogy azt később beírhassák; CDSI II. 320, 498, 548. szám. 48 CDSI II. 44, 67, 108, 111, 114, 123, 147, 155, 157, 161, 220, 376b, c, d. szám.
