Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.
XIII. századi oklevelek diplomatikai vizsgálata 49 formula a kancellár nevével néhány 1238. és 1239. évi egyszerű privilégiumban jelenik meg, több 1240. éviben és aztán egyre több esetben; rendszerint az oklevél kiállításáért felelős kancelláriai funkcionárius neve csak 1254-től, de az alkancellár nevével. Az 1235—1260 közötti évek több mint 260 oklevelében a datálás kezdetének 41 változatával rendelkezünk, amelyek nagyon kevéssé különböznek egymástól. 22 változat (ezekből négy hamisítvány) csak egyszer fordul elő. A 19 szaporodó változatból kilenc az oklevelek több mint 80%-ában található meg. Az évek során észrevehető az a törekvés, hogy egy éven belül a variánsokat fokozatosan csökkentsék. A datálások incipitjének leggyakoribb változata 49 1240—1260 között 76 oklevélben (köztük négy hamisítványban) jön elő. A következő leggyakoribb incipit rövid 50 és 46 kiadványban van meg (ebből kettő mandátum és kettő hamisítvány) az 1236., 1239., 1243., 1249., 1251—55., 1257-1260. években. A harmadik, még ennél is rövidebb változat („Datum" és a keltezési hely) hat mandátumban, négy Nos-oklevélben, négy levélben egy Datum pro memoria-ban és öt egyszerű privilégiumban az 1241,1242,1247, 1249—1250,1252—1260. évekből. A datálás incipitjének egységesülése 1254-ben kezdődik, amikor 12 oklevélből hatban használják az egyik gyakori változatot (Datum anno Domini), háromban az egyik leggyakoribb változat fordul elő. 1255-ben 16 oklevél közül 11 alkalmazta a leggyakoribb variánst, kettő az említett gyakorit, kettő a harmadik leggyakoribbat, egy oklevél datálatlan. 1256-ban 24 oklevélben (köztük egy hamisítványban) a leggyakoribb változat található meg. Az elkövetkezendő években is folytatódik kevesebb variáns részvétele és a leggyakoribb változat legnagyobb számban történő előfordulása. 1254-től kezdve az egyszerű privilégiumokban a dátum per manus keltezési formula fordul elő az alkancellár nevével, holott ilyennel ezekben az oklevelekben csak igen ritkán találkozhattunk, 51 és az akkor is a kancellár dátum per manus-a. 52 Ezért kell feltételezni, hogy a kancelláriában belső rendelkezést (irányelvet) adtak ki, ami leginkább Smaragd alkancellár működésével hozható összefüggésbe, ő eredetileg pozsonyi, majd fehérvári prépost és végül kalocsai érsek volt. Smaragdot alkancellárként először egy 1253. június 7-én kelt hiteles oklevél említi, 53 1254 végétől pedig rendszeresen a dátum per manus formula. Utána 1256-tól Pál pozsonyi prépost alkancellár folytatta az elődje által bevezetett gyakorlatot. 54 IV. Béla oklevelei datálási formulájának teljesen megoldatlan problémáját jelenti a gyakran előforduló eltérés a keresztény időszámítás éve és az uralkodási év között olyan oklevelekben, amelyek egyébként hitelesnek tartanak. 55 Szentpétery Imre ezt az ún. egyenetlen datálást rendszerint azzal próbálta megmagyarázni, hogy az oklevelet később írták meg mint ahogyan a határozat megszületett, de meghagyták az eredeti döntés idejét. 56 Ez a magyarázat csak részben kielégítő, mert az egyenetlenségek többsége olyan, napi dátumot a római naptár szerint feltüntető oklevelekben található, amelyekben (csak néha?) a keltezést későbben írták be, az uralkodói évet pedig csak ezt követően (még későbben). A probléma csak IV. Béla valamennyi fennmaradt oklevelének elemzésével oldható meg. Az írnokok azonosságának megállapítását célzó írás-összehasonlításnak szükségsze49 „Datum per manus — anno domini". 50 „Datum anno domini". 51 Datum per manus az alkancellár nevével: CDS1 II. 70, 95, 96 + + , 137, 300, 302 (Symaragdus), 349, 428, 455. szám. 52 CDS1 II. 75, 77, 108, 114, 149, 151 \ 161, 229 + + , 307 ++ szám. 53 i/o. 478 szám. 54 Az 1259. május 17-i dátum per manus formulában; CDS1 II. 628. szám. 55 CDS1 II. 147, 150 + , 151 + , 158, 167, 229 ++ , 230 + + , 289, 336, 376, 376b, c, d, 388, 390—396, 497, 535 ++ , 538, 554, 638, 659. szám. 56 Hasonlóan már korábban Karácsonyi J.: A hamis, hibáskeltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Budapest, 1902. és pótlék a Történelmi Tárban 1908, 24—29. p.
