Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - FORRÁSKÖZLÉS - Ember Győző: A magyar királyi pozsonyi kamara zárszámadása 1542-ben / 63–143. o.

A pozsonyi kamara 1542. évi zárszámadása 65 egyet 1549-ből, nyolcat pedig 1555 és 1562 közöttről. Ezt az állításomat módosítanom kell. 1542-ből is találtam egy számadást, amely a pozsonyi magyar kamarában készült. Ez a legrégebbi, amelyet ez ideig ismerek. Meg kell jegyeznem, hogy a pozsonyi kamara számadásai I. Ferdinánd uralkodásának idején többször változtak. Az 1555., az 1549., főleg pedig az 1542. évi számadások erről tanúskodnak. 1555 és 1562 között a pozsonyi kamaránál ezt a változékonyságot már csak kisebb mértékben tapasztaljuk. 1542-ben a kamarának nem a szervezetében, hanem a szerkezetén, az 1494/95. évi kincstartóság nyomai még feltűnőek. Valamely ország állami (uralkodói) jövedelmeit alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a kérdéses ország területe, a másik a jövedelem forrásainak a jellege. Ebből a két tényezőből következik a kérdéses ország állami (uralkodói) jövedelmeit kezelő szervezetnek, Magyarország esetében 1526 előtt a királyi kincstartóságnak, 1526 után pedig a királyi kamarának egyrészt a területi illetékessége, másrészt a tárgyi hatásköre. 1526 után a pozsonyi királyi kamarának mind területi illetékessége, mind tárgyi hatásköre fokozatosan változott. A változás folyamatában két tényezőnek volt döntő hatása. Az egyik a török terjeszkedése, amelynek következtében az ország 3 részre szakadt. A középső rész török uralom alá került, Erdély a töröknek hódoló külön fejedelemség lett, a magyar királyság a nyugati és északi megyékre zsugorodott össze. A változást okozó másik tényező az volt, hogy az ország trónján idegen uralkodó ült, aki egyben más országok és tartományok ura volt. Magyarországi jövedelmeinek jelentős részét kivonta az országból, kivette a pozsonyi magyar kamara hatásköréből. E két tényező a magyar királyság, mondhatjuk úgy is, hogy a királyi Magyarország állami (uralkodói) jövedelmeinek nagyarányú csökkenését vonta maga után. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy az idegen Habsburg király önkényesen, törvénytelenül járt el. Az Árpádház kihalta óta Magyarországnak már voltak idegen királyai, Hunyadi Mátyás kivételével mind idegenek voltak. Hosszú századok során kialakult, hogy milyen jogai vannak a magyar királyoknak, és akinek homlokát Szent István koronája érintette, azt ezek a jogok megillették, függetlenül attól, hogy milyen volt a nemzetisége, és hogy uralkodott-e más országokon is, avagy nem. A magyarországi királyokat megillető ún. felségjogoknak több kategóriája alakult ki. A legfontosabbab a nagyobb királyi haszonélvezeti jogok (jura regalia majora) voltak. Ezekhez különböző jövedelmek élvezete tartozott. Ilyenek voltak elsősorban a pénzverési, a pénzváltási és a bányászati felségjog, beleértve a nemesércek és a só kereskedelmi forgalmának a monopóliumát, a mások által bányászott egyéb ércek megadóztatásának, valamint a külkereskedelmi áruforgalom megvámolásának a jogát. Tulajdonképpen a birtokadományozást és a magavaszakadt családok birtokainak a visszakapását is nagyobb királyi felségjognak tekinthetnők, úgy látszik azonban, hogy e jogok a Szent Koronát illették meg, amelyet az uralkodó csak képviselt. A kisebb királyi haszonvételi jogok (jura regalia minora) azok voltak, amelyeket a király a birtokok adományozásakor adott az új birtokosnak, mint pl. vásártartást, utakon és hidakon vám szedését stb. Az uralkodó joga volt, hogy a fejlettebb mezővárosokat és bányahelyeket a maga földesúri hatósága alá vonja, és különböző kedvezményekben részesítse. Ennek fejében az állami adón (census) kívül külön városi adót (taxa) is tartoztak fizetni. A különböző adófajták közül a hadiadó (subsidium) volt az egyetlen, amelyet a rendek az országgyűlésen szavaztak meg, és amelyet az uralkodó az ő hozzájárulásuk nélkül nem vethetett ki, nem hajthatott be.