Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.

56 Richard Marsina két elveszett oklevelet (vagy legalább is határjárásukat). Vince püspöknek tehát 1256—1258 között valószínűleg saját jegyzője volt, aki urát utazásain is elkísérte (Pozsonyba és Trencsénbe). Az (1236)—1260 közötti évekből a nyitrai káptalannak mint hiteleshelynek 32 oklevele maradt fenn, 22 teljes szövegében, 15 eredetiben, 10 pedig elveszett oklevélként; csak egy elveszett tekinthető hamisnak.

121 A 15 eredetiből hármat írt ugyanaz a kéz az 1245, 1246 és 1248. években és nagyon hasonló az írása egy továbbinak 1246-ból.

122 A teljes szövegükben fennmaradt oklevelek formulás részeinek elemzése azt mutatja, hogy 1246-tól kezdve az oklevelek háromnegyed részében az általános adresse-nek csak két formája tűnik fel.

123 Az általános adresse-t követő és salutatio-val összekapcsolt intitulatio csak 17 esetben teljesen egyező.

,24 A corroboratio leggyakoribb formája az 1251—1260 közötti valamennyi oklevélben megtalálható (egyet kivéve).

125 A da tálas incipitje az egész korszakban viszonylag egységes,

126 a római naptár szerinti napi keltezés először 1246-ban fordul elő, ezt követőleg valamennyi olyan oklevélben, amelyben az oklevél kiállításáért felelős dignitárius nevét feltüntették.

w A felelős dignitárius, az olvasókanonok 1246-ban Demeter, 1248-ban Márk és 1253-tól megszakítatlanul (valószínűleg egy másik) Demeter. Személyével kapcsolatban ehhez hozzá kell tenni, hogy a nyitrai káptalannak 1246-ban István nyitrai ispán és országbíró részére kiállított oklevelének corroboratio-jában olyan jellegzetes formulával találkozunk, amelyet oklevéladó működésével kapcsolatban már megemlítettünk,

128 és amely valamennyi általa kiadott oklevélben előjön. Összefoglalva megállapítható, hogy a tatárjárást közvetlenül követő időben a nyitrai káptalan oklevéladó működésében tovább élt a megelőző korszak gyakorlata, a káptalan által kiállított oklevelek 1245-től kezdenek rendszeresebbé válni, s ez annak a jegyzőnek az érdeme, aki az 1250-es évek elejéig dolgozott. Párhuzamosan vele, 1246-tól kezdve működött ott egy jegyző, aki valószínűleg 1253 körül lett főjegyző (lehetséges, hogy egyetlen) és működésével 1260-ig találkozunk. A zobori bencés konventet Nyitrán csak lehetséges oklevéladónak tarthatjuk. Az 1247. szeptember 22-i oklevél, amely kiadóként a zobori konventet tünteti fel, biztosan az újkorban készült szövegben maradt fenn. A másik, 1256. november 8-án kelt oklevelet nagy valószínűséggel az készítette, aki egyben kapta, tehát a garamszentbenedeki bencés konvent, a zobori csak pecsétjével erősítette meg azt.

129 A. fehérvári káptalan IV. Béla idején mennyiségileg és minőségileg Magyarország legjelentősebb oklevéladó intézménye volt. A formulás részek elemzése céljából ahhoz a 8 oklevélhez, amely a SzlD II jelentetett meg, 23 oklevelet tettünk hozzá az 1237—1259 közötti 121 Uo. 16* + , 26A*. 29, 117, 135*, 144*. 164*, 213, 214, 222, 237, 238, 250, 272 (DF), 292, 312, 369, 422, 460*, 473, 485, 502*, 505, 521, 569, 617*, 626*, 627, 640, 644, 648* szám. 122 CDS1

II. 213, 237, 312 és 238. szám. 123 „quibus presentes patuerint" 250, 422, 505, 521, 591, 627, 640, 648; csak a 22. számban van betoldva „littere"; ,,ad quos presentes pervenerint" 213, 237, 238, 312, 473, 485. szám. 124 „Nitriensis ecclesie capitulum oraciones in dominó." 125 „In cuius rei testimonium presentes concessimus litteras sigilli nostri munimine roboratas" 369, 422, 473, 485, 521, 591, 627, 640, 648. szám. 126 ,,Anno gracie" tizenhétszer; ,,

Datum anno gracie" csak egyszer. 127 CDS1

II. 366, 422, 473, 485, 505, 521, 591, 627, 640, 648; nincs az 1247. éviben 250. szám. 128 „in argumentum amplioris fídei" Uo. 328. szám. 129 Uo. 270

+++r és 555. szám.