Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.
XIII. századi oklevelek diplomatikai vizsgálata 57 évekből. 130 így összesen 31 oklevélből (egy elveszett és négy Nos-oklevél leszámítása után fennmaradó) 26 oklevél szerkezete szabályos. Az intitulatio öt formája közül a leggyakoribb 18 oklevélben található meg (1244-től kezdve) és négy Nos-oklevélben.' 31 Az adresse leggyakoribb formája 1244—1257 között kilenc oklevélben, a rövid forma kétszer, 1237-ben és 1244-ben fordul elő. 132 A salutatio-nak legtöbbször a legrövidebb formája fordul elő. 133 A promulgatio 12 változatából hétszer fordul elő a ,,noscere" szót tartalmazó és két változatban nyolcszor a ,,noticiam"ot tartalmazó. 134 A corroboratio-k 1255-ig háromtagúak, 1256-tól kezdve kéttagúak is feltűnnek. A corroboratio első tagja sohasem jelenik meg szó szerint egyező formában. A datálási formulában 1248-tól tűnik fel a római naptár szerinti napi keltezés (kivéve a Nos-okleveleket). Az eschatocollumban rendszeresen feltüntetik a dignitáriusokat. Az egész elemzett oklevél-termést nem tulajdoníthatjuk két-három jegyzőnek még akkor sem, ha tekintettel vagyunk (vagy feltételezzük) a formuláriumok használatát. A leghelyesebb annak feltételezése lehet, hogy a fehérvári káptalannak mint hiteleshelynek okleveleit, legalább is részben, azok a jegyzők fogalmazták, akik a királyi kancelláriában is működtek, mert a káptalan prépostja 1243 óta egyben királyi alkancellár is volt. Ugyanez vonatkozik az oklevelek tisztázatainak elkészítésére, mert a 24 eredetiben csak négy oklevél-párt írt ugyanaz a kéz, mindig egymást gyorsan követő időpontokban vagy egy éven belül. 135 A győri káptalan és püspök hét a SzlD H-ben közreadott oklevelén kívül további 22-t vettünk figyelembe, így az oklevél- és írástani vizsgálat alapja összesen 26 oklevél volt 136 (nem számítva két elveszettet és egy hamisítványt). Az intitulatio megállapodott volt, eltérés csak Győr nevének írásában mutatkozik meg. Az általános adresse viszonylag egyező és három eltérőbb változat merül fel. 137 A leggyakoribb a szokásos salutatio, amelyet csak egyszer egészítettek ki két szóval. 138 A promulgatio túlnyomó többségében néhány, akkoriban használatos szó váltakozik különböző módon. Ha a hangsúlyt a meghatározó szóra helyezzük, akkor a 23 promulgatio-ban csak négy változatot találunk. 1236-ban és 1240-ben ez az „innotescere" 139 és a leggyakoribb az akkor szokásos „pervenire", amely 1238—1258 kö130 CDSl II. 326, 327, 328*, 523, 534, 570, 608, 622. A fehérvári káptalan (A) további oklevelei: AI: 1237, HO III. 2. szám; A2: ÁUO VII. 28. szám; A3: 1243, uo. 94. szám; A4 és A5: uo. 95 és 96. szám; A6: 1244, uo. 118. szám; A7: 1247, HO I. 15. szám; A8: uo. VII. 32. szám; A9: 1248, ÁUO VII. 194. szám; .470: 1249, ÁUO II. 135. szám; Ali: 1255, ÁUO VII. 291. szám; A12: HO VII. 19. szám; A13:1256, HO VII. 45. szám; A14 és A1S: ÁUO II. 184 és 185. szám; A16: HO VII. 46. szám; A17: 1257, HO VII. 331. szám; A18: ÁUO II. 197. szám; A19: HO VII. 332. szám; A20: 1258: ÁUO II. 208. szám; A2I: (1258—1259), HO VI. 62. szám; A22: 1259, ÁUO XI. 314. szám; A23: HO V. 23. szám. 131 „Capitulum ecclesie Albensis", „Nos capitulum" stb. 132 „omnibus Christi fidelibus presentes litteras inspecturis" A4, 6, 7, 11, 12, 13, 15, 16, 18; „Christi fidelibus" nélkül A2, 5. szám. 133 „salutem in Domino" tízszer 1243—1257 között, négyszer a „sempiternam" hozzátételével Al, 15, 18 és CDSl II. 622. szám. 134 A2, 4, 5, 6, 15, 16, 20; A13, 17, 18; A8, CDSl II. 327, 622, A22, 23. szám. 135 1237; 1244; 1255. nov. 14. ésdec. 18; 1257. jún. 18. ésjúl. 3. További oklevelek Al és a veszprémi káptalan magánlevéltára Gyipoldt 2; A6 és veszprémi püspöki levéltár Litt, adiunctae 3; A12 és DL 61144; A18 és veszprémi káptalan magánlevéltára Jenő 1. 136 CDSl II. 14, 118*, 143*, 284, 313, 594, 620. A győri káptalan és püspök (G) további oklevelei Gl: 1237, Hoki. 5. szám; G2: 1238, HO I. 15. szám; G3: MTA Kézirattár, oklevelek 12. szám; G4: 1239, ÁUO II. 57. szám; G5: 1240, ÁUO VII. 70. szám; G6: 1241, uo. 81. szám; G7: 1245, PRT II. 10. szám; G8: 1250, ÁUO II. 142. szám; G9: HO VI. 41. szám; G10: 1252, SÚA, Révay-Gyulay f. 1. 21. szám; Gll: 1254, PRT U. 22. szám; G12: 1254, ÁUO II. 168. szám; G13: 1255, HOkl. 24. szám; GI4: eredeti DL 61145; G15: 1256, eredeti DL 40040; G/ó. 1257, ÁUO VII. 333. szám; G17 + : MTA Kézirattár, oklevelek 9. szám; G18: 1258, HO V 22. szám; G19 és G20: 1258, ÁUO II. 210, 212. szám; G21: 1259: PRT II. 38. szám; G22: (1254-1260), ÁUO VII. 386. szám 137 Vö. CDSl II. 260, 621 és G6, 11, 15, 18, 19, 20. szám. 138 „salutem in Domino" CDSl II. 14, 620 és G2, 3, 4, 5, 21; „Ihesu Christo" G13. szám. 139 CDSl II. 14 és G5. szám.
