Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.

XIIÍ. századi oklevelek diplomatikai vizsgálata 53 kibocsájtottakról van szó.

89 Lodomér trencséni ispán egyetlen elveszett oklevelét már 1241. február 27-én, Bogomér trencséni ispán teljes szövegében ismert oklevele az 1242. évben és elveszett oklevele (1242—1244) kelt.

90 Mint már említettük Bogomér trencséni és nyitrai ispán oklevelét az a jegyző fogalmazta, aki István nyitrai ispán és országbíró többi kiadványát. Annak az 1243. júniusa előtt kelt oklevélnek, amelynek intitulatio-jában Rimaszécsi Mikó delegált bírót említik, a fogalmazóját inkább a társkiadónak, Albert jászói prépostnak környezetében kell keresni.

91 Fülöp gömöri ispán 1244-i oklevelében a korhoz képest egyedi jelenség olvasható a corroboratio-ban {hoc indulsimus sigilli), a tőle származó elveszett oklevél valószínűleg sokkal korábban keletkezett mint az azt említő oklevél (1247. máj. 25.).

92 A barsi világi tisztviselők három oklevele teljes szövegben és eredetiben maradt fenn.

93 Bár a delegált bírák két 1236-ban kiadott oklevele a formulákban azonosságot mutat, mégsem ugyanaz a jegyző fogalmazta őket. Ez a corroboratio elemzéséből derül ki, a második oklevél fogalmazójának ui. komoly nehézségei voltak abban, hogy latinul fejezze ki magát. Az írás elemzése ugyanerre az eredményre vezet, az elsőt tapasztaltabb, a másodikat tapasztalatlanabb írnok készítette. Verner barsi ispánnak a garamszentbenedeki apátság részére 1246-ban kelt oklevele a dátum után az ebben a korszakban szokatlan méltóságsort hoz a megyei tisztviselőkről, ami nem magyarázható azzal, hogy az oklevelet kapó fél állította ki, bár az írnok kétségtelenül a garamszentbenedeki környezethez tartozott. Az országos méltóságok (akik ezúttal nem voltak a mai Szlovákia területén fekvő megye ispánjai) 14 okleveléből hét (köztük két elveszett) Dénes nádortól való az 1236—1239 évekből.

94 Mártont, a nádor jegyzőjét 1239-ben emlegetik. Az oklevelek formulás részei több azonos megfogalmazást mutatnak. A legmeggyőzőbbeknek a corroboratio-ban használt kifejezések tekeinthetők, így Márton jegyzőnek tulajdonítható három oklevél 1236., 1237. és 1238. évekből.

95 Dénes nádortól sokkal több oklevél maradt fenn, mint amennyit az SzlD II. közöl,

96 ezért határozottabb eredmény csak valamennyi oklevél elemzésével érhető el. Miklós alországbírótól teljes szövegben három oklevél maradt fenn 1239-ből, közülük kettő gyanús hitelű.

97 A két eredetiben fennmaradtban és a látszólagos eredetiben kétségtelenül fogalmazásbeli egyezések találhatók. Ennek oka azonban az, hogy a gyanús (látszólagos) eredetit kétségtelenül a garamszentbenedeki apátság részére néhány évtizeddel később fogalmazták meg (és írták) mint a dátuma, a hiteles eredeti alapján, amely akkoriban a zobori apátság levéltárában volt. Miklós alországbírónak eredetiben megőrzött, hiteles oklevelének fogalmazata egyezéseket mutat István nyitrai ispán és országbíró 1245-i és 1246-i négy oklevelével és Bogomér ispánéval (1242). Valószínű, hogy valamennyi oklevelet egy és ugyanaz a jegyző fogalmazta, aki inkább tekinthető a nyitrai káptalan tagjának, mintsem az említett tisztségviselők jegyzőjének.

98 89 CDSl II. 49. szám. 90 Uo. 93\ 116, 119* szám. 91 i/o. 127* szám. 92 Uo. 173, 253* szám. 93 Uo. 19, 20 és 234. szám. 94 Uo. 13, 22*, 26B, 27, 27A*, 36, 50. szám. 95 Uo. 26B, 36 50. szám. 96 mnzet G.: Arpádkori új okmánytár, (a továbbiakban: ÁUO) II. 22, 36, 37, 52, 56, 67. szám, Erdélyi L.: Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története (a továbbiakban: PRT) I. 165, 170. szám. 97 CDSl II. 48 (DF), 61, 63 (DF) szám. - <DF)=dubiae fidei. 98 Csak egy deperditum maradt fenn Henrik országbírótól (1257)-ból és Tamás ajtónállómestertől (1252)-böl, ugyancsak egy Privartus ispántól 1247-ből. CDSl II. 568,* 399,* 257 szám.