Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.
52 Richard Marsina tárjárásánál a királyi ember Hönsch (Hensch) nagyszombati bíró volt. Bár az általa kiadott oklevél deperditum, nem is érinti közvetlenül a városi közösség tagjait, mégis Szlovákiában a legrégibb városi képviselő által kiadott oklevél. 77 Nyitra megye ispánjainak 1240—1256 közöttről 11 oklevele maradt ránk, ebből négy elveszettként. A Csák nembeli Máté — a trencséni ág alapítója — nyitrai ispán és asztalnokmester 1240. évi oklevele sem fogalmazásában, sem írásában nem azonos az általa 1244-ben pozsonyi ispánként és tárnokmesterként kiadottal. 78 Bogomér nyitrai és trencséni ispántól is csak egy oklevél maradt ránk, valószínűleg 1242 végéről. 79 A fogalmazás a promulgatioban és corroboratio-ban megegyezik István nyitrai ispán és országbíró 1245-ben és 1246-ban kelt négy oklevelével és az író keze is azonos István három eredetiben fennmaradt oklevelében megjelenő írással. 80 Mind a négy tőle meglévő oklevél fogalmazata azonos, külön ki kell emelni a promulgatio megfogalmazásánál alkalmazott ritka formulát, ,in argumentum amplioris fidei" szavait. Az írás és a fogalmazat azonossága alapján meg kell állapítani, hogy István nyitrai ispán és országbíró mind a négy fennmaradt oklevelét ugyanaz a jegyző fogalmazta és, úgy látszik, ő is írta. Ugyanez a nótárius szerkesztette és írta Bogomér nyitrai és trencséni ispán említett, 1242. évi oklevelét. Kétségtelenül Nyitrán élő és működő jegyzővel van dolgunk, működésének első bizonyságával már 1239-ben találkozunk Miklós alországbíró oklevelében, amelyre még visszatérünk. 81 Móric nyitrai ispán és asztalnokmester, később királynéi udvarbíró négy 1246., 1247. és 1256. évekből való oklevele közül csak egy maradt fenn teljes szövegében, 3 elveszett, 82 amely határjárást tartalmaz. A határleírás részletes stilisztikai elemzése sem teszi lehetővé, annak feltételezését, hogy közös fogalmazójuk (jegyzőjük) volt. A nyitrai ispán helyettese Fosa volt 1255-ben, de tőle csak egyetlen oklevél maradt ránk, ami nem elegendő a diktátum és stílus vizsgálatához. 83 A szepesi világi tisztségviselők öt oklevele közül csak egy maradt meg teljes szövegében, négy elveszett. 84 Az elveszett határleírásának elemzése nem nyújt alapot a fogalmazásbeli egyezés feltételezéséhez. Ezért valószínűtlen, hogy Detre szepesi ispánnak és Aba delegált bírónak saját jegyzője volt, ezeknek az okleveleknek fogalmazói inkább azoknak az intézményeknek lehettek tagjai, amelyeknek vezetőivel együtt adtak ki oklevelet. 85 A három sárosi ispánnak, Tekusnak, Cipriánnak és Mihálynak 1249—1258 között teljes szövegében csak két oklevelét ismerjük, öt elveszett. 86 Diplomatikai elemzésük és a határjárások nem teszik lehetővé a feltételezést, hogy saját jegyzőjük lett volna. Ugyanez vonatkozik a zólyomi ispánok 1246—1258 közötti két teljes szövegű és hat deperditájára, 87 amelyekből kettőt már említettünk, mert társ-oklevéladói a sárosi ispán, Mihály és Mátyás szepesi prépost voltak. 88 Trencsén és Gömör tisztségviselőinek oklevéladó tevékenységére 1240-ből, sőt Honiéinak 1239-ből vannak dokumentumok, de az utóbbi esetben magasabb méltóságokkal együtt 77 i/o. 392, 562* és 563. szám. 78 Uo. 83, 172. szám. 79 i/o. 116 és az elveszett (1242-1244) 119* szám. 80 i/o. 208, 209, 231, 232 (utóbbi nem eredeti) szám. 81 i/o. 61, 63. szám. 82 Uo. 226*, 247*, 264, 542* szám. 83 Fejér Gy.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (a továbbiakban: CDH) IV72, 357. p.; 519. szám. 84 CDS! II. 549*, 598*. 490*. 512, 520*; vö. még a 498. szám. 83 Mátyás szepesi prépost és a szepesi cisztercita apát. 86 CDS1 II. 337*, 389*, 398*, 415, 434, 462*, 602* szám. 87 i/o. 233, 279*, 306* ++ , 434, 442*. 598*. 611*, 613* szám. 88 Fogalmazójuk azoknak a köréből került ki, akik az okleveleket kapták (garamszentbenedeki konvent, szepesi káptalan).
