Levéltári Közlemények, 61. (1990)
Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Marsina, Richard: A XIII. század derekán kelt oklevelek diplomatikai és írástani vizsgálata / 43–62. o.
XIII. századi oklevelek diplomatikai vizsgalata 45 részlegesen) egy és ugyanazon személy. A fogalmazó (az oklevél kiállításáért felelős személy) néha (legalább is részletekben) azonos lehetett a kiállítóval. A jegyző szó itt általános értelmű, nem jelent mindig hivatásos nótáriust. Az oklevél-együttesek megítélésénél és a belőlük levonható következtetések megalkotásánál differenciáltan és nem sematikusan kell eljárni. Eltérő a kisebb és a nagyobb oklevélegyütteseknél a munka kiindulópontja. A jegyző azonos voltát néha a felhasznált fomulák egyezése, más esetekben azok megváltoztatása és különbözősége jelzi, de ennél a munkánál a szóhasználatra, a használt kifejezések rokon voltára vagy egyezésére kell támaszkodni, legalább is néhány formula esetében. Az itt alkalmazott módszertani eljárás nem tekinthető általános vezérfonalnak más, főképpen a későbbi korokból származó oklevelek esetében. Itt csak rövid vázlatot adunk, ami kiindulópontul szolgálhat a problematika későbbi, teljesebb és mélyebb kidolgozásához. 1. IV. Béla király oklevelei A korszakból a mai napig fennmaradt okleveleknek kb. a fele IV. Béla királyt vallja kiadójának. Az Árpád-házi királyok kritikai jegyzékében 1235—1260 között több mint 660 oklevél található, ezekből 415 maradt fenn teljes szövegben. 8 A SzlD II-ben teljes szövegében kiadott 220 oklevél több mint egyharmadát jelenti az ilyen ismert okleveleknek. 9 A formulás (arenga és datálás kivételével értendő) részek elemzésénél csak az SzlD II-ben teljes szövegben közölt okleveleket használtuk fel, ezek számukat tekintve talán elég reprezentatív mintát adnak IV. Béla okleveleiről. 1235—1260 között a kancellária négyféle oklevelet állított ki: 1. Több mint 90%-a a fennmaradt okleveleknek (oklevél-szövegeknek) egyszerű privilégium, amelynek bevezetője alázatossági formulával ellátott intitulatio-t, általános adresse-t és salutatio-t tartalmaznak. A contextus többnyire arengával kezdődik és promulgatio-val folytatódik, corroboratio-val fejeződik be. A befejezést a dátum alkotja, amelyben a napot a római naptár szerint írták, időnként feltüntették a kancellár nevét, az 1250-es évek közepétől rendszeresen az alkancellár nevét is, méltóságsor csak kivételesen fordul elő. B 2. Az ünnepélyes, aranybullával megpecsételt privilégiumok a Szentháromság segítségül hívásával kezdődnek, amely után teljes az alázatossági formulát is tartalmazó intitulatio és az in perpetuum következik, csak két aranybullában található az in perpetuum helyett álló adresse és salutatio." Az eschatollum-ban mindig megtalálható a kancellár neve és a méltóságsor. 3. A mandátumoknak nincs promulgatio-juk és corroboratio-juk. Bevezető részük rövid, devotio-s formulát tartalmazó intitulatio-ból, konkrét adresse-ből és salutatio-ból áll. A befejező részt a dátum alkotja, amely a kiadás helyéből és az egyházi naptár szerinti napból áll. 12 4. A Nos-oklevelek rövid, alázatossági formulát tartalmazó intitulatio-val kezdődnek, amely után rövid promulgatio és a jellegzetes significamus következik, ez néha rövid, általános adresse-szel 8 Szentpétery K: Regesta regum stirpis Arpadianae critico-diplomatica. 1/1—3. Bp. 1923., 1927., 1930. 186-384. p. 9 A CDSI II-ben összesen 344 oklevél való IV. Bélától, az elveszettekkel együtt. IV. Béla kancelláriájára lásd: Szentpétery I.: Magyar oklevéltan 83—114; Fejérpataky L.: A királyi kanczellária az Árpádok korában. Bp. 1885. 10 CDSI II. 67, 105, 114, 123, 376b, c, d. szám. 11 Uo. Illa és 111b szám; az Albeus-féle összeírásban (30. szám) a protocollum az aranybullákéhoz hasonló, a befejezés hiányzik. 12 „Béla dei grácia rex Hungarie"; CDSI II. 252, 351, 352, 409, 436, 474, 533, 606, 652 ++ szám.
