Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.

FALLENBÜCHL ZOLTÁN A XVm. SZÁZADI MAGYAR ARCHONTOLÓGIA Az archontológia a történettudománynak az az ágazata, amely a tisztség- és hivatalviselőkkel foglalkozik. Helyét a történeti segédtudományok sorában szokás kijelölni, bár helyesebb lenne a „történeti társtudomány" megjelölés, mivel önálló históriai diszciplínaként is megállhat. Ha nem szorítkozik csupán szűkszavú adatközlésre, hanem a működési életrajzokat rekonstruálva azok történeti összefüggéseit is megkeresi, felhasználva a genealógia, demográfia, névtan és a heraldika eszközeit is, a társadalomtörténet egyik igen fontos témakörét dolgozhatja fel. Ha az archontológia nemcsak azt kutatja, kik és mikor töltöttek be valamilyen állást, hanem azt is, hogy mik voltak ezek a hivatalviselők: vallásilag, etnikailag, képzettségi!eg, rendi eredetüket tekintve, — máris megfelelhet ennek az igénynek, anélkül, hogy elsődleges adatközlő feladatát megtagadná. Az archontológia szükségességét a magasabb állásúak tekintetében mindenki elismeri, de nem ilyen egyértelmű a felfogás a kisebb hivatalok viselői tekintetében. Pedig ezek is beletartoznak az archontológia tárgykörébe. Kézikönyv szintig hazánkban eddig csak a legmagasabb rangok betöltőinek archontológiája juthatott el, a kisebb tisztviselőké nem.

1 Az ezekre vonatkozó névjegyzékek kötetekben vagy folyóiratokban közölt tanulmányok függelékeként kerültek közlésre. Archontológia és társadalomtörténet A hivatalviselők rétegének a XVII—XIX. században a legtöbb európai állam történetében különlegesen fontos szerepe volt. A tisztségek, különösen a közhivatalok betöltői kulturálisan, politikailag és gyakran gazdaságilag is fontos szerepet töltöttek be az államok sorsának alakításában. Mindenütt kialakult egy olyan tisztviselő osztály vagy legalábbis réteg, amely egészen vagy főként hivatalának jövedelméből élt meg, az állam sorsával összeforrott, és közösségi törekvések hordozója lett, kulturális habitusát népe széles rétegeivel példaképként volt képes elfogadtatni. E réteg kialakulása minden európai államban más és más időpontban ment végbe — néhol csak a XX. század elején, — de függetlenül attól, hogy ez a tollforgató réteg milyen számarányú volt, társadalmilag mennyire vált dominánssá, milyen felfogást és politikai orientációt képviselt, szerepe sehol sem volt lebecsülhető. A legtöbb országban ez volt a történelmileg kialakult középosztály vagy középosztályok (Mittelstand, classe moyenne, illetve: middle classes) legképzettebb része. A történeti kutatások forrásbázisait: a levéltárak és irattárak írásos adatanyagát ennek a rétegnek a tagjai teremtették meg 1 Ilyenek: FÜgedi Erik: A XV. századi magyar arisztokrácia mobilitása. (Bp. 1970) Időben ennek folytatása Fallenbüchl Zoltán: Magyarország föinéltóságai 1526—1848 (Bp. 1988); E Kiss Ergebet: Az 1848—49-es magyar minisztériumok. (Bp. 1987) és végül Bölöny József: Magyarország kormányai 1848—1975. (Bp. 1978). Értesülésünk szerint az Országos Levéltárban a DL gyűjtemény adatai alapján Borsa Iván munkájaként előkészületben van Magyarország középkori archontológiája.