Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Jászay Magda: Egy humanista szemben Mátyás királlyal : Callimachus Experiens / 23–41. o.

25 viszályban következett be. Kázmér király kezdetben csak elzárkózott Mátyás javaslatától, hogy őt Podjebrád és a cseh husziták ellen indított háborújában támogassa, de mikor Podjebrád halála után 1471—ben a csehek Mátyással szemben az ő fiát, Jagelló Ulászlót választották királlyá, már határozottan szövetségre lépett a magyarok ellen Csehországgal és III. Frigyes német-római császárral. A hármas koalíció fenyegetése késztette cselekvésre a nyugati orientációjú mátyási külpolitikával és a kemény adórendszerrel elégedetlen magyar ellenzéket. A király megbuktatását célzó összeesküvés élén éppen az a Vitéz János esztergomi érsek állt, akit addig a Hunyadi-ház feltétlen híveként és a fiatal uralkodó legfőbb támaszaként ismertek; tekintélye biztosítékot jelenthetett a lengyel királynak, hogy sikerrel léphet fel a fiának, Kázmér hercegnek felajánlott trón megszerzésére. Mátyás gyors és hatékony ellenlépései azonban már a kezdetén meghiúsították a lengyel trónkövetelő 1471-es magyarországi vállalkozását, és az elszenvedett kudarc súlyos lelki válságba juttatta az ifjú herceget, aki nem sokkal utóbb szentség hírében halt meg. Ezek az események egybeestek Callimachus Krakkóba költözésével, így érthető, hogy az udvarnál erős magyarellenes hangulattal találkozott. A lengyel—magyar viszony ezután még jobban elmérgesedett: először valóságos határmenti háborúvá fajult, majd a lengyel és cseh király közös nagyméretű hadjáratává fejlődött. 1474 őszén Mátyás az aránytalan túlerővel szemben Boroszló városába húzódva ügyes taktikával három és féléves fegyverszünetet kényszerített ki harcképtelenné vált két ellenfelétől, és ezt az 1479 júliusában Ulászlóval létrejött olmützi személyes találkozásukon ratifikált béke zárta le. Itt megállapodtak a cseh királyság megosztásáról a két uralkodó között. Ezzel a cseh kérdés nyugvópontra jutott, ám a lengyel királlyal a megegyezést más súlyos ellentétek akadályozták: a Moldva fölötti fennhatóságért folyó vetélkedés és a német lovagrend elhúzódó harca a lengyel hatalom ellen. A moldvai vajdaságot mindkét királyság saját hűbéri fennhatósága alatt álló területnek tekintette, noha ez a kapcsolat inkább névleges volt, mert a vajdák minél teljesebb önállóságra törekedtek. Mátyás már 1467-ben kudarccal végződött büntető hadjáratot vezetett az akkor uralkodó Nagy István ellen, mert ez a lengyel királynak tett hűbéresküt. Mikor azonban 1475-ben II. Mehmed szultán seregei a fekete-tengeri Kaffát vették ostrom alá és Moldva megtámadásával kellett számolni, Nagy István vajda Mátyás királyhoz fordult segítségért; ennek reményében 1475 augusztusában hódolt a magyar uralkodónak, a következő hónapban pedig a lengyel király felszólítására ugyanezt tette irányában. A két udvar között évekig húzódott a vita Moldva hovatartozásáról anélkül, hogy egyetértésre jutottak volna, és a helyzetet tovább élezte, hogy Mátyás Kázmér erőinek lekötésére mintegy elterelő hadmozdulatként diplomáciai, majd pénzbeli támogatást nyújtott az ellene fegyvert fogó német lovagrendnek és Nicolaus Thüngen ermlandi püspöknek, 1477 márciusában pedig kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a lovagrend nagymesterével a lengyel király ellen.

7 A lovagrend és a püspök érdekében többször küldött követeket a krakkói udvarba, sőt védelmükben 1478-ban már Lengyelország megtámadására is készült — erre az időre esik Dlugosz magyarországi küldetése

8 — míg végül 1479. október 9-én magyar követek részvételével sikerült létrehozni a békét Kázmér és német ellenfelei között. A két uralkodó végleges békekötésére pedig 1480 februárjában került sor, de a gyanakvás és ellenséges feszültség továbbra is fennmaradt a két udvar között. Dlugosz történeti munkájában mindvégig rosszindulattal festi le a magyarokat és nem leplezi ellenszenvét királyuk iránt,

9 Erzsébet len1 Teleki J.: A Hunyadiak kora Magyarországon. Pest, 1856. V. 7. 8 i/o. 83. 9 Arról írva, hogy 1480-ban híre ment, hogy Mátyást megmérgezték, epésen fűzi hozzá: ez annál könnyebben hitelre talált, minél forróbban óhajtották pusztulását a szomszédos népek, „de még maguk a magyarok is, akiket évről-évre négyszeres adóval sújtott" névleg a török, de valójában Frigyes ellen, „akinek császári székvárosát bitorolni törekedett". Valójában csak köszvény és kínos betegség gyötörte, de ebből „a halandók reménye és kívánsága ellenére" az orvosok kigyógyították, (idézi: Teleki: i.m. V. 97.) Callimachus Experiens