Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Jászay Magda: Egy humanista szemben Mátyás királlyal : Callimachus Experiens / 23–41. o.

JÁSZAY MAGDA EGY HUMANISTA SZEMBEN MÁTYÁS KIRÁLLYAL: CALLIMACHUS EXPERIENS* A szakirodalom jeles humanisták hosszú sorát tartja számon, akik írásaikban Corvin Mátyás uralkodói és emberi nagyságának állítottak emléket. Az oroszlánrész a kortárs olaszoké; a legismertebbek: a történetíró Antonio Bonfini és Pietro Ranzano, meg az anekdotázó Galeotto Marzio mellett ünnepelt költők és írók, mint a fanói Antonio Costanzi, a római Alessandro Cortesi, a firenzei Ugolino Verino, Naldo Naldi és a tudós Aurelio Brandolini, vagy Ludovico Carbone, a ferrarai főiskola tanára magasztalták versben és prózában. És nem mulasztották el, hogy kifejezzék csodáló elismerésüket hozzá intézett leveleikben olyan nagyságok sem, mint a filozófus Marsilio Ficino, a firenzei neoplatonista akadémia nemzetközi tekintélyű alapítója, valamint a maradandó költői hírnévre emelkedett Angelo Poliziano.

1 Ha pedig legtöbbjüknél szerepet játszott, hogy számítottak a magyar király közismert nagylelkűségére írói és művészi teljesítmények jutalmazásában, ezzel már nem vádolhatók azok, akik — mint Tito Strozzi, Jacopo Piso vagy Giovanni Garzoni bolognai professzor, Mátyás halálakor sírversekben vagy gyászbeszédekben méltatták életművét.

2 Akadt azonban az olasz humanisták között, akit élesen el szoktak különíteni a Corvin Mátyásért lelkesedők táborától: olasz írótársaitól eltérően Filippo Buonaccorsi nemcsak bírálójaként van számon tartva, hanem olyan politikusként is, aki a gyakorlatban is keresztezni igyekezett útjait. Szembenállása szükségszerű volt: nem független választás, hanem életkörülményei alakulásának eredménye; ahogy annyi más korabeli iróét, az ő életét is egy hatalmas uralkodó pártfogása határozta meg. Buonaccorsi, írói nevén Callimachus Experiens San Gimignanoban született 1437-ben, régi toscanai családból. Valószínűleg Firenzében és Velencében képezte magát, és tanulmányai elvégzése után került Rómába. Itt a tudós Pomponio Leto-alapította humanista kör — az akkor elterjedt elnevezéssel akadémia — tagja lett. A klasszikus ókor hagyományaiért lelkesedő, pogány elveket felújító csoport 1468 elején a pápai uralom megdöntését célzó összeesküvés gyanújába keveredett. A letartóztatások elől Callimachusnak sikerült idejében elmenekülnie, de úgy tűnik, elfogott társai közül egyesek ellene vallottak, rá hárítva az egyházfő ellen tervezett merénylet felelősségét.

3 II. Pál pápa hiába kérte kiadatását a nápolyi királytól, mindamellett az üldözött költő sietett távolabbi vidékeken keresni biztonságot. Kréta, Rhodos, Ciprus, Chios voltak vándorútjának állomásai; itt tudta meg — egy lengyel * Mátyás király halálának ötszázadik évfordulójára. (Szerk.) 1 Ábel 3.: Olaszországi XV. századbeli íróknak Mátyás királyt dicsőítő művei. Budapest, 1890; Ábel E. — Hegedűs S.: Analecta nova ad históriám renascentium in Hungária litteranim spectantia. Budapest, 1903; Jásmy M.: Párhuzamok és kereszteződések. A magyar-olasz kapcsolatok történetéből. Budapest, 1982. 168—177. 2 Ábel — Hegedűs: Analecta, i.m.; Hegedűs /.: Gyászbeszéd Mátyás király felett. Irodalomtörténeti Közlemények, 1901, 296-307. 3 Zeissberg H.: Die polnische Geschichtschreibung des Mittelalters. Leipzig, 1873, 352.; Huszti J.

: Callima

j chus Experiens költeményei Mátyás királyhoz. Budapest, 1927. 9.