Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - KRÓNIKA - P. Szigetváry Éva–Nyulásziné Straub Éva: Békekötések és nemzetközi szerződések : a Magyar Országos Levéltár időszaki házi kiállításának katalógusa, 1989. december 20-tól / 175–197. o.

176 Krónika lehetett venni, ezen felül Magyarország minden vagyonát és jövedelmét a jóvátételi követelések teljesítésének biztosítékául törvényes elsőbbségi jelzálogjog terhelte. A trianoni szerződés 217—221. cikkei kimerítően felsorolták az Osztrák—Magyar Monarchia által kötött azokat a gazdasági és szakterületekre vonatkozó többoldalú (kollektív) szerződéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak Magyarországgal való viszonylatban hatályban kívánnak tartani. A kétoldalú szerződésekre nézve a 224. cikk azt a rendelkezést tartalmazta, hogy mindegyik szövetséges és Társult Hatalom a békeszerződés hatályba lépésétől számított hat hónapon belül közölni fogja, hogy a Magyarországgal vagy a volt Osztrák—Magyar Monarchiával kötött kétoldalú szerződésekből melyeket kívánja hatályban tartani. A Szövetséges és Társult Hatalmak a szerződések hatályban tartására vonatkozó közléseiket meg is tették. A trianoni szerződés végül érvénytelennek nyilvánította az első világháború kitörése után kötött nemzetközi szerződéseket (így a háború folyamán Romániával kötött bukaresti békeszerződést, a breszt-litovszki békeszerződést). A trianoni szerződés alapján ilyképpen tiszta helyzet alakult ki Magyarországnak mind gazdasági és szakterületekre vonatkozó többoldalú nemzetközi szerződései, mind a volt ellenséges államokkal kötött korábbi kétoldalú szerződései tekintetében. Azonban nem tisztázta a békeszerződés a semleges államokkal és Magyarország volt világháborús szövetségeseivel kötött korábbi kétoldalú szerződések hatályosságának kérdését. A magyar hivatalos felfogás szerint ugyanis Magyarország nemzetközi jogalanyiságában az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása nem idézett elő változást, tehát a volt Monarchia nemzetközi szerződései — hacsak a trianoni szerződés idézett rendelkezéseiből más nem következik — változatlanul jogosítják és kötelezik Magyarországot. A volt semleges és világháborús szövetséges államok közül többen elfogadták ezt a felfogást, míg más államok nem tekintették Magyarországot a volt Osztrák—Magyar Monarchia jogutódjának, és nem voltak hajlandók a volt Monarchiával kötött nemzetközi szerződéseket Magyarországgal szemben alkalmazni. A Horthy-korszak nemzetközi szerződési politikája külpolitikailag előbb Olaszország felé orientálódott, amellyel 1927-ben barátsági békéltető eljárási és választott bírósági szerződést kötött (1927: XXXVTÍI, tv.), majd Olaszországgal és Ausztriával együtt megkötötték az azonos külpolitikai vonalvezetésre vonatkozó római egyezményt (1934). Magyarország 1939-ben csatlakozott az Antikomintern Faktumhoz, amely a Komintern ellen irányult, de valójában a világ újrafelosztására törekvő hatalmak szövetségesi összefogását célozta. Németország elismerte Japán távol-keleti érdekeit. Olaszország lemondott Ausztria védelméről, s elismerte a német érdekeket Közép- és Délkelet-Európában. Ennek fejében Németország támogatta Mussolini balkáni és földközi-tengeri igényeit. A Horthy-kormányzat politikai céljai szakterületekre vonatkozó egyezménykötési politikájában is kifejezésre jutottak. Általában távoltartotta magát a szociális vonatkozású kötelezettségvállalást jelentő egyezményektől. Kétoldalú egyezményeket főleg Olaszországgal, később Ausztriával és Törökországgal, majd a harmincas évek végétől kezdve a hitleri Németországgal kötött. Az utóbbival kötött egyezmények az 1945. év elején bekövetkezett hadiállapot miatt hatályukat vesztették. A nemzetközi szerződés két vagy több állam közötti megállapodás nemzetközi jogi kapcsolatokat érintő ügyekben. A nemzetközi szerződés az államok közötti megegyezés fonnája, s ez a forma a legkülönbözőbb esetekben alkalmazható. A szokásjoggal együtt a jogalkotás legmagasabb rendű formája, — s mint a szuverén állam akarata — a törvénnyel analóg. A jogforrás jellegű szerződések az államok magatartását bizonyos, a jövőben felmerülő ügyekre vonatkozólag szabályozzák, s állandó, illetőleg az adott körülmények között mindig megismétlődő azonos magatartást írnak elő. A jogforrás jellegű szerződés mellett vannak úgynevezett ügyintéző szerződések. Ezek egy, már fölmerült konkrét eset elintézésére vonatkoznak, s nem jogszabályokat tartalmaznak, csak jogokat és kötelezettségeket statuálnak. Az ügyintéző szerződések a szerződő felekre nézve éppen úgy kötelezőek, mint a jogforrás jellegűek. Ügyintéző szerződés például az a szerződés, mely a hadifoglyoknak egy konkrét esetre szóló kicserélésére vonatkozik. A nemzetközi szerződéseket a felek kötelesek betartani. A pacta sunt servanda (a szerződések megtartandók) elve az egész nemzetközi jog alaptétele. A szerződéskötési jog az állam egyik legfontosabb joga, az állami szuverenitás velejárója. Arra vonatkozóan, hogy az állam részéről melyik szerv jogosult nemzetközi szerződések kötésére, az illető állam belső törvénye, rendszerint az alkotmány intézkedik. A nemzetközi szerződés nincs meghatározott alakszerűséghez kötve. Elvileg élőszóval, írásba foglalás nélkül is köthető. A felek között létrejött szóbeli megállapodást gentlemen's agreementnek nevezik, s ezek az érdekelt államokra kötelezők. Az írásba nem foglalt szerződések érvényesítése azonban nehézségekbe ütközik. Az ENSZ Alapokmánya értelmében a nemzetközi szerződések beiktatandók a Főtitkárságnál. Beiktatni csak írásba foglalt szerződéseket lehet, tehát szóbeli szerződések az ENSZ szervein keresztül nem érvényesíthetők. A nemzetközi szerződés nem mindig ezen a néven jelenik meg. Elnevezéséről és fajairól lásd a függelékben foglaltakat. A nemzetközi szerződéseknél rendszerint három szerkezeti rész különböztethető meg. A bevezető rész, az úgynevezett praeambulum azokat a célokat rögzíti, amelyeket a felek a szerződéskötésnél maguk elé tűztek. Ennek a résznek tehát főleg a szerződés értelmezése szempontjából van jelentősége. Az érdemi rendelkezések: amelyek a nemzetközi szerződésből a szerződő felekre háruló jogokat és kötelezettségeket tartalmazzák. Végül a záró rendelkezések a nemzetközi szerződés megerősítésére, hatályba lépésére, tartamára, az esetleges