Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - IRODALOM - Blazovich László: Tanulmányok Tolna megye történetéből XI. Szerkesztette: K. Balogh János. Szekszárd, 1987 / 165–167. o.

IRODALOM TANULMÁNYOK TOLNA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL XI. Szerkesztette: K. BALOGH JÁNOS Szekszárd, 1987. 624 p., 41. Mintegy 20 esztendeje, azután hogy az állami levéltárak megyei tanácsi kezelésbe kerültek, beépülve az adott terület szellemi, kulturális életébe, a vidéki levéltárak sorra jelentették meg önálló kiadványaikat. Amatőr kiadóvá válva tevékenységük újabb részterülettel bővült, egyúttal a megjelenő kötetekkel bizonyíthatták létük fontosságát; észrevétethették magukat a korabeli területi kormányzat szerveivel és azok irányítóival, akik kivételektől eltekintve vajmi keveset törődtek az intézményükben őrzött iratok jelentőségével. A publikációs tevékenységet felvállaló levéltárak a kiadás előkészítését szervező munka során szervezői lettek a helytörténet írásnak, a kutatókat kiszolgáló, azok igényeit teljesítő intézményekből, aktív, kutatási irányokat is kijelölő, azokat támogató szervezetekké váltak, miközben munkatársaik más területeken is jól hasznosítható ismeretekkel gyarapodtak. E munka során számos megyei levéltár szakmai tevékenysége mellett helytörténeti műhellyé is vált. Pest (1965), Baranya és Borsod megyék (1969) kezdeti lépései után Somogy, Tolna (1970) és Nógrád (1971) következtek, majd a többiek. A 70-es évtized végéig szinte mindegyik megyei levéltár kialakított valamilyen koncepciót kiadványmunkáját illetően, és több-kevesebb sikerrel meg is valósította azt. Az eltelt 20 évben a kiadványok színes palettája alakult ki. Tanulmánykötet, sorozatok, olvasókönyvek, monográfiák, forráskiadványok, népszerűsítő jellegű történeti összefoglalók láttak napvilágot, gazdagítva a történettudományt. Ma egyébként, amikor rá kell ébrednünk arra, hogy milyen fontos az identitástudatunk, mennyire fontos és egyáltalán nem idejét múlt dolog a helyi ügyekkel való törődés, különösen értékesek a fenti kiadványok és a bennük szereplő tanulmányok, jóllehet azok nem tízezrek, hanem esetleg csak néhány száz érdeklődő számára készülnek, ám az ő szavuk és tekintélyük ezreket befolyásol. Kérdés viszont az: vajon mennyit és mit használ fel ebből az országos összefoglalókat készítő történetírás. A kiadványmunka területén az objektív és szubjektív feltételek egyaránt közrejátszottak abban, hogy kialakultak „nagyhatalmak" és szerényebb erőt képviselő levéltárak. A két pólus között is számosan helyezkednek el. Rangsorolás helyett, hiszen a mennyiségi szemlélet e téren nem vezet célhoz, a teljes anyag áttekintésére pedig egy ember képtelen lenne, nézzük meg egy-két levéltár kiadványainak műfaját. A cserepéldányok megküldése révén adhatunk erről számot. Baranya megyében a Baranyai helytörténetírús 18 kötete jelent meg. Megkezdték a Baranya monográfia sorozatot, amelynek 5 kötete került ki sajtó alól. A Baranyai Krónikás c, sorozatot is gondozzák, és Budától Belgrádig címmel a török elleni felszabadító háborúról állítottak össze forráskiadványt. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményeive] a 21. kötetnénél,/omíy*íadwí/r>űivala 17. kötetnél, Évkönyvévei a 14. kötetnél tart. A Somogy Megyei Levéltár tanulmánykötet-sorozata mellett Iskola és Levéltár című sorozatával jeleskedik, Borsod, Heves és Szabolcs-Szatmár kiadványainak sokszínűségével, Bács-Kiskun, Fejérés Pest szívós nekilendüléseivel, Zala a Zalai Gyűjtemény 27 számával hívja fel magára a figyelmet, Csongrád, Szolnok és Nógrád újonnan ért el szép teljesítményeket, míg Békés egyedi kiadványaival jeleskedik. Tolna megye az Évszázadokon át című megyetörténeti olvasókönyve mellett, amellyel az illető műfaj megújulásához nagymértékben hozzájárult, Tanulmánykötet-sorozatainak 11 számával tűnik ki. Kis levéltár, ám a kiadványmunka terén „nagyhatalom"; 20 év alatt 11 vaskos kötetet adott közre jó színvonalon. A 11 kötetben 49 szerző írásai olvashatók. Köztük helyben élők, elszármazpttak és kutatási témájukkal a megyébe érkező idegenek egyaránt fellelhetők. A Puskás Attila majd K. Balogh János által szerkesztett kötetek részint tematikusak (V, és VII.), részint kronologikusan adják az egyes tanulmányokat. Az egyes dolgozatok téma szerinti csoportosításából kitűnik, hogy a szerzők között a legnépszerűbb területnek a társadalomtörténet (18 tanulmány) tűnt. A kormányzattörténetből a levéltári lehetőségeknek és törekvéseknek megfelelően 10, a közművelődés és oktatás területéről pedig 9 munka született. Az ipar 8, a mezőgazdaság és a településtörténet 4-4, a kereskedelem és az egyháztörténet 2-2 tanulmánnyal részesedik. Két jelentősebb forrásközlést (az egyik Bél Mátyás megyeleírása) tartalmaz a sorozat. Az egyéb kategóriában a hadtörténettől a vízgazdálkodáson át a bibliográfiáig összesítésünkben 10 tanulmány szerepel. A szerzők java része egy cikket jelentetett meg a sorozatban, ám mintegy negyedrészük kétszer vagy többször is publikált a ,,Tanulmányok'-ban. Horváth Árpád 5 cikke egész kötetet tesz ki. A szerző nagyban hozzájárult a megye XVIII—XIX. századi igazgatástörténetének feltárásához. Szilágyi Mihály 5 tanulmányt tett közzé. A megye kereskedelmét dolgozta fel a török kiűzésétől 1914-ig monografikus igénnyel, később XVI—XVII. századi eseményekkel foglalkozott; legújabban a megyei boszorkánypereket dolgozta fel. Szenczi László 4 tanulmányában az ok-