Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - IRODALOM - Blazovich László: Tanulmányok Tolna megye történetéből XI. Szerkesztette: K. Balogh János. Szekszárd, 1987 / 165–167. o.

166 Irodalom tatás területén végez vizsgálatokat. Puskás Attila a forradalmi és átmeneti időszakok (1918—19, 1944—45) történetével és azok előzményeivel foglalkozott 3 tanulmányban. T. Mérey Klára a két világháború között és a II. világháború alatti Tolna megyei gyáripart elemezte három tanulmányában. Szakály Ferenc a szekszárdi konvent működését és Tolna megye Mohács utáni 40 esztendejét tárta fel. Csizmadia Andor a szekszárdi prédiálisokról és utódaikról valamint a Tolna megyei jogszabályalkotásról írt. Dóka Klára a folyószabályozásokról és lecsapolásról a XIX—XX. században, Hajdú Lajos II. József igazgatási kísérletének Tolna megyei megvalósításáról és a népoktatás 1770—1790 közötti fejlődéséről készített két dolgozatot. K. Balog János a fehérterrorról és Tolna megye felszabadulásáról, Ambrus Attila a felszabadulás utáni Tolna megyei iparról írt két cikket. Sipter Gézáné bibliográfiát állított össze Tolna megye felszabadulásával kapcsolatosan és a kézműipar és húsipar 1929 és 1948 közötti fejlődéséről írt. A XI. kötet tematikájával és a benne szereplő színvonalas tanulmányokkal méltó a korábban megjelent 10-hez. Az első két dolgozat oktatástörténeti témát dolgoz fel. GLÓSZ JÓZSEF Az alsó- és középfokú oktatás Tolna megyében az önkényuralom időszakában (1849—1867) c. munkájában azt mutatja be, miként indult meg Tolnában az iskolaszervezés. A feudálisnál magasabban szervezett polgári társadalomban jobban képzett munkaerőkre volt szükség. Ennek érdekében kezdődött meg az új iskolarendszer szervezése, természetesen a birodalmi eszme jegyében. Az utóbbit nem sikerült — amint máshol sem — a fiatalságba plántálni, ám megmaradt az iskolahálózat, amelyre már mint alapra bátran építkezhetett Eötvös József. Nem véletlen azon községek nagyobb hozzájárulása az iskolák fenntartásához, ahol az ipar és kereskedelem is magasabb színvonalon állt. A csak kisvárosokkal rendelkező Tolna megyében két algimnázium volt ,,csak". A legtöbb alföldi megye még ennyivel sem büszkélkedhetett ebben az időben. SZENCZI LÁSZLÓ A közoktatás fejlődése Tolna megyében 1868—1900 között című dolgozatával az előző témát folytatja, szervesen kapcsolódik ahhoz. Az Eötvös József nevéhez fűződő 1868. évi XXXVIII. te. tükrében tekinti át Tolna megye iskolaügyét. Ismerteti az elemi iskolák, az ipari és kereskedelmi iskolák helyzetét, ezt követően a középfokú oktatás alakulását mutatja be, végül a megye oktatásügyi helyzetének egészével foglalkozik. Munkáját mindvégig statisztikai táblázatokkal egészíti ki. A két szerző sokoldalú feltáráson alapuló értékes munkái jól tükrözik Tolna megye oktatásügyének alakulását a tárgyalt időszakban. Sikerült megvilágítaniuk azokat a folyamatokat, amelyek közösek voltak az egész magyar oktatásügyben, és kiemelték azokat, amelyek a helyi sajátosságokból következtek. Midnkét szerző cikke hasznos hozzájárulás a tanügyi viszonyok országos feltárásához. SZÁLAI KÁROLY Tolna megye földmunkás-szegényparaszti tömegeinek helyzete és mozgalmai a századforduló táján (1890—1907) című munkájában a mezőgazdaság tőkés fejlődésének és a mezőgazdasági népesség struktúrájának bemutatása után elemzi a földmunkásság mozgalmait. Alapos elemzést végezve megállapítja, hogy az 1905—1907-es mozgalmak voltak a jelentősebbek, erőteljesebbek. A földmunkás mozgalom kutatásának metodikáját jót ismerő kutató nagy területet felölelve, monografikus igénnyel dolgozott. Eredményei helytállóak. És íme újabb tapasztalat. Amíg a Viharsarokban a múlt század 90-es éveinek mozgalmai voltak a jelentősebbek, itt az egy évtizeddel későbbiek. Az országos történelem órájához képest mindig egy kissé másképp jár (siet vagy késik) a helyi történelemé, azonban mindkettő jár, és mozgásuk, mint a jelen dolgozat is mutatja, összefügg. DOBOS GYULA Ellenforradalom és konszolidáció címmel foglalja Össze a Tanácsköztársaságot követő három év politikai történeti eseményét. Hézagpótló tanulmányt készített. Mélyfúrásokat kellett végeznie, hogy be tudja mutatni az eseményeket, hiszen mindössze K. Balogh tanulmányát használhatta fel írása készítésekor. Tolna megye példája is mutatja, mennyire egyedi módon történtek az események országunkban 1919-től 1922-ig, a konszolidáció első nagy állomásáig. Dobos alapos feltáró munkát végzett, és következtetései is helyesek. Tanulmányának apparátusából külön kiemelendő és dicsérendő a névmutató, amelyet az írásban szereplő politikusokról készített. Terjedelmes tanulmányt tett közzé KÁRPÁTI ANDRÁSNÉ Tolna megye malomiparáról (Adatok Tolna vármegye malomiparának történetéhez). A kezdetektől egészen a malmok államosításáig kíséri figyelemmel, bő forrásrészekkel kiegészítve mondanivalóját, a malomipar múltját és változásait. Munkája hasznos alapanyagot szolgáltat egy nagyobb lélegzetű ipartörténeti mű megírásához. SZILÁGYI MIHÁLY a Tolna megyei boszorkányperek körülményeit tárja fel Boszorkányperek Tolna megyében című tanulmányában, amelyet a peranyagokból vett dokumentumok közlésével egészít ki. Manapság gyakori téma a kutatók számára, hiszen számos izgalmas történetre derül fény az iratok tanulmányozásakor. A kötet három utolsó tanulmánya a helytörténetírás sajátos területére kalauzol. Hosszú évtizedek után ismét felfigyel a történettudomány az archontológia jelentőségére, és felméri az egyes tisztségviselők pályarajza bemutatásának fontosságát. Éppen ezért modern CSERNA ANNA dolgozata, amelyben Tolna megye 1848-as főispánjának, Sztankovánszky Imrének politikai pályáját mutatja be. (Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről.) Munkája még sikerültebb lett volna, ha néhány megye anyagát megnézve általánosabb következtetéseket is levont volna, hiszen Sztankovánszky pályája hasonlít számos kortársáéhoz így az egykori 48-as Csongrád megyei alispánéhoz Rónai Mihályéhoz is, ha iskoláit, politikai elkötelezettségét és hivatali pályafutását vesszük vizsgálat alá. KOVÁTS JENÓ Állategészségügyi emlékek Tolna megyében (1654—1867) címmel a megye állategészségügyének dokumentumait írja le. A tanulmányból egyrészt tudomást szerzünk a korabeli hivatalos intézkedések formáiról, az állatbetegségekről, a terápiáról és egyéb, az állatgyógyászattal összefüggő dolgokról. A tanulmány fő érdemének azt tartjuk, hogy bemutatja, milyen forráslehetőségei vannak a megyei levéltárakban a téma kutatásának.