Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.

A XVIII. századi magyar arckontológia 11 rendszerint csak sok forrásból állítható össze. Kivételes az olyan eset, ahol (pl. tiszti címtárra vagy mutatóval ellátott levéltári kötetre) egyetlen forrásmegjelöléssel lehet utalni. A két szempont összeegyeztetése az archontológia készítőjén múlik. Többnyire ez úgy lehetséges, ha külön van egy, életrajzi-működési adatokat is tartalmazó táblázat, és külön egy, az egész kötet vagy füzet minden említettjére vonatkozó betűrendes, rövid (vagy részletesebb) életrajzi rész. b) A nyelv kérdése A nagy nyelv-nemzeteknél: Francia-, Olasz-, Németországban, Angliában, hacsak nem specifikusan középkori archontológiáról vagy egyházi kiadványról van szó, ez fel sem merül. Magyarországon a helyzet más. Nyelvünk nehéz megtanulhatósága miatt is számolnunk kell azzal, hogy a Magyarország történetével foglalkozó kutatók nagy része a magyar nyelven írott műveket, legyenek azok bármily adatgazdagok is, nem tudja használni. Ennél is nyomatékosabban esik latba az, hogy az 1848 előtti forrásanyagunk nagy része latin vagy német nyelvű, ezért korhűbb és pontosabb, ha a múlt századnál régebbi archontológia, legalább a nevek írásában, latin nyelvű. Ideális a háromnyelvűség lenne (magyar, latin, német), mert ez legalább egy nagy nyelv történészei számára megnyitná az archontológia kézikönyvszerű használatát. E sorok írója Magyarország főméltóságai 1526—1848 című köteténél ezeket a szempontokat érvényesítette.

26 c) A nevek írásmódja Természetes, hogy az archontológia akkor jó, ha a családnevek írásában a személyeket a legjobb névalakkal szerepelteti. A variánsokra mindenesetre utalni kell. Nem szabad elfelejteni, hogy egyazon ember, egyazon időben is, két különböző aktán, különféleképpen írhatja alá a nevét. Számos elírás is lehetséges. Az archontológia egyik, névtudományi feladata az is, hogy a nevek azonosítását megkönnyítse, nehogy megismétlődjék az az eset, amikor hibás olvasat következtében egy jelentős kordokumentum nem a valódinak megfelelő névvel került közzétételre, bár a név a magyar szakirodalomban nem volt ismeretlen.

27 d) A hivatalviselés keltezései Az archontológiának a kronológia fontos eleme. Bár mind a hivatalbalépés, mind az attól való megválás esetében a pontos dátum megadása volna a kívánatos, ez alig lehetséges. Helyettesítés, megbízás, kinevezés, tényleges hivatalbalépés gyakran nemcsak hónap és nap, de még az év tekintetében sem esnek egybe. A nem kiemelkedően magas állásúak esetében ezért az első és utolsó állásbeli említés éve elégségesnek látszik. e) A rövidítések és a sajtó alá rendezés Az archontológia, különösen a kronologikus-táblázatos de még a narratív, működési életrajzi típusú is, ha nagyobb terjedelmű, nem nélkülözheti a rövidítéseket. Minthogy sok az ismétlődő megjelölés, célszerű egy rövidítési jegyzéket kidolgozni, főként a különböző hivatalokra és az előlépéseket jelző rangokra, állásokra vonatkozóan, továbbá a nyugdíjazásra, elmozdításra, áthelyezésre stb., azaz a további sorsra vonatkozólag. A demográfiai és 26 Lásd 1. sz. jegyzetben. 27 „Kollareck János emlékirata". (Rákóczi Tükör, Bp. 1973. I. köt. 450—480.) A bevezetés azt mondja, hogy róla „csupán annyit tudunk, amennyit emlékiratszerű jelentésében önmagáról elárul". Valójában Kalleneckh (Kailenek, Kalleneckh, Källäneckh) Alexander Johann eszéki kamarai inspektorról van szó, aki nemcsak a Wiener Hofkammer Gedenkbücher Ungarn köteteiben szerepel, hanem a Magyar Kamara jegyzőkönyveiben (Prot. Cam. Cons. 1711, mint „Gallenek") és a levelezésben (Litt, ad Cam. 1709 nr. 90) is. Utóbbi helyen valódi nevén, mint ,,praefectus et judex regius gentis Rascianae in Sclavonia". Ekkor eszéki harmincados. 1717/18-ban a Bánátban volt biztos, 1723-ban szlavóniai főigazgató: 1728-ban lemondott. Takáts Sándor is említi Az elsó magyar dohánymonopolium c. cikkében (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1902. évf. 394—397). Neve sokszor és sokféle elírással szerepel, de Kollareck-ként nem ismeretes. Ez a példa is mutatja, hogy milyen fontos feladatai vannak az archontológiának és az ezzel összefüggő hivatalnoki életrajzok közzétételének a történetírás számára. A nevek írásmódjához Id.: Fallenbüchl Zoltán: Archontológia. Tanulmány a Kállay István által szerkesztett: A történelem segédtudományai (Bp. 1986) c. kötetben (124—139.; a nevekről: 134—136. részletesen).