Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.

12 Rúlenbüchl Zoltán genealógiai adatközléseknél szokásos jeleket (%=születés, <x= házasság, +=halál) szintén tanácsos felhasználni, mivel ezek is helykímélést tesznek lehetővé. Ezzel együtt jár, hogy szükség van a rövidítéseket feloldó táblázatra is. Ez arra is alkalmas, hogy többnyelvű feloldással más nyelvű kutató számára is használhatóvá tegye az archontológiát. 1848 előtti archontológiánál célszerű a latin nyelvű megjelölésekből származtatott rövidítés, mert ez szöveghűbb, mint a magyar nyelvű, gyakran nyelvújítás utáni kifejezés. (Pl. canc. vagy cc. = cancellista = irodatiszt; acc. = accessista = járulnok stb.) Bár nagy mennyiségű adat közlésénél a szöveget lehetőleg tömörré kell tenni, ennek nem szabad az áttekinthetőség rovására történnie. Szólni kell két speciális típusú archontológiáról: az egyháziról és a katonairól. Célszerű, ha az egyházit egyházi személyek, a katonait katonák készítik el, mert mind a kettő részletesebb szakismereteket és a szereplő személyek pályaképeit legalábbis valamennyire ismerő szaktörténészek munkásságát teszi kívánatossá. Archontológia és számítógép Tömeges adatok rögzítésénél a modern technika előszeretettel alkalmazza a számítógépet. Ez kapacitás és programozás kérdése is, ami esetenként sokkal drágábbá és nehezebbé teheti az adatmegőrzést a könyv formában való közzétételnél is. Itt csak két nehézségre kell utalni. Az egyik a gépi adatbank sérülékenységéből, esetleges pusztulásából adódik, a másik a szerzői jogi kérdésből. Sokéves munka eredményének anonimmá válásába senki sem egyezik bele szívesen, sem az erkölcsi sem az anyagi vonzat miatt. E sorok írója, anélkül, hogy a modern technika ellensége lenne, nem hallgathatja el azt a véleményét, hogy az archontológiai adatokat könyv formában, éspedig önálló kötetként vagy kötetekként célszerű közzétenni. Ennek mind az elterjedési, mind a szerzői jogi biztosítékai jobbnak bizonyulnak, mint a számítógépes-adatbankos megoldáséi. A korszerűségnek inkább a sokszorosítás-technikában kell megnyilvánulnia, valamint abban is, hogy a rendkívül munkaigényes archontológiai kutatási eredmények mind a könyvtárak, mind pedig a könyvkereskedelem útján eljuthassanak oda és ahhoz, akinek szüksége van rájuk és akinek szánva vannak: a kutatóhoz, az olvasóhoz. A módszertani konklúziókat összefoglalva, az alábbiakat lehet minden későbbem archontológia-készítőnek figyelmébe ajánlani: 1. Az archontológia időhatárai, melyek között a gyűjtés mozog, mindig előre megállapítandók. Az anyag természete szabja meg, milyen hosszú legyen a periódus, de semmi esetre se legyen áttekinthetetlenül nagy. 2. Egy vagy több, de feltétlenül homogén jellegű forrásbázisra tanácsos támaszkodni. Ha ilyen nincs, akkor több forrásbázist kell egységes szempontok szerint koordinálni. 3. A munkálatot lépcsőzetesen tanácsos végezni, azaz előbb történjen cédulás anyaggyűjtés, azután táblázatba foglalás. Ettől csak akkor ajánlatos eltérni, ha az archontológia egész korszakára egyetlen forrás elégséges, és hézagtalan alapanyaga rendelkezésre áll. Ilyen esetben a cédulás anyagyűjtés csak a felmerülő problémák eldöntésére szorítkozhat. (Ilyen pl. a tiszti címtárak esetében forog fenn.) 4. Ha a munkálatot többen végzik, egységes szempontok alapján állandóan konzultáljanak. Nem szabad elfelejteni, hogy az archontológia létrejöttét nemcsak a készítők szándéka, hanem a forrásanyag természete és jellege is megszabja. Legjobb, ha egymással sűrűn érintkezők (családtagok, hivataltársak, jó barátok) alkotnak , ,team" et. 5. Az anyaggyűjtés tartamát és az ehhez rendelkezésre álló időt tanácsos előre beosztani, így is marad egy bizonyos rizikó-faktor.