Levéltári Közlemények, 61. (1990)

Levéltári Közlemények, 61. (1990) 1–2. - Fallenbüchl Zoltán: A XVIII. századi magyar archontológia / 3–21. o.

A XVIII. századi magyar archontológia 9 rendezték, hanem a munka során előkerült más szakágazatok (bánya, hadélelmezés, hadipénztárak, posta) hivatalnokaiét is, ami ezeken a területeken is lehetővé tette archontológiai táblázatok készítését. • Módszertani konklúziók Az archontológia-készítés három alapvető szempontja: 1. & periódus, 2. a horizontális határok, 3. a vertikális feldolgozás kérdése. Ezek döntőek az archontológia-készítés tekintetében. 1. A periódus kérdése azt jelenti, hogy már jó előre eldöntendő, melyek azok az időhatárok, amelyek között a tisztségviselők sorrendje és működése elkészítendő. Általában a periódus hosszúsága meghatározza azt is, milyen részletesen lehet belemenni a vertikális feldolgozásba is. Bár egyes méltóságok, rangok Magyarországon az ország csaknem egész történetén végigvezethetőek, így az egyházi méltóságok: érsekek, püspökök az államalapítástól napjainkig, a világiak: kancellárok, nádorok 1848-ig, a főispánok pedig a második világháború koráig, a legtöbb hivatalviselő csoportra nézve a tisztség fennállási ideje, vagy méginkább a politikai- és társadalomtörténet egy-egy homogénebb korszaka lehet a periódus. Nagyon kívánatos, hogy minden periódust korszak-specialista történész készítsen el. E sorok írója a következő archontológiai periódusokat javasolja: Árpád-házi királyok kora 1001—1301; vegyes-házi királyok kora (1301—1526, ezen belül további osztások lehetségesek); a török elleni defenzíva kora (1526—1686, ezen belül a XVI. és XVII. század, határ a bécsi béke); a Habsburg államszervezés kora (1686—1790, benne kiemelhetően Rákóczi államszervezése 1703—1711 és II. Józsefé 1780—1790); nemzeti mozgalmak és reformok kora (1790—1848, benne két alperiódus; 1790-1815 és 1815—1848); 1848/49; az abszolutizmus (1850-1867); dualizmus (1867—1918); kormányzóság kora (1920—1944). A periodizáció kérdésénél kell megjegyezni azt is: kívánatos az, hogy a kezdő évekbe még vagy a záróévekbe már beleeső hivatalviselők pályaképei, legalábbis, amennyire az lehetséges, végigvezetésre kerüljenek, bár ezt a forrásanyag adottságai szabják meg. 2. A horizontális határok kérdése azt jelenti, hogy mely területre vonatkozólag készüljön az archontológia? Ennek adottságait az egyes országok, ill. országrészek történelmi múltja és levéltári vagy nyomtatott forrásai szabják meg. Magyarország esetében a központi igazgatás királyi hivatalainak archontológiájánál az elhatárolás könnyűnek látszik, de ugyanakkor pl. a só- és harmincadügy hivatalnoksága természetszerűen kiterjed Horvát- és Szlavónországra is, viszont nem terjed ki Erdélyre. Mivel a forrásbázis a levéltári anyag, ehhez kell alkalmazkodni. Ugyanakkor az ezen a területen lévő császári igazgatás hivatalnoksága sem hagyható ki a feltárásból (pl. Budai Kamarai Adminisztráció, Főkamaragrófság stb.). A Bánát archontológiáját 1778-ig, Erdélyét pedig teljesen, külön-külön kell megcsinálni a megfelelő forrásanyag számbavételével.

20 3. A vertikális kidolgozás azt jelenti: milyen mélységig kell a hivatali személyzet feldolgozását elvégezni? E sorok írójának az a tapasztalata, hogy — mivel az egész fontosabb rendelkezésre álló forrásanyagot úgyis át kell nézni —, a személyzet feldolgozásánál a legnagyobb teljességre kell törekedni. Ennek oka az, hogy sok magasabb állású pályáját szerény állásban kezdte, és ha az archontológia készítője erre nincs tekintettel, a pályakép csonka 20 Erdély XVI—XVH. századi hivatali archontológiáját elkészítette Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540—1690 (Bp. 1980) c. művében. A Gubernium korszakáról ilyen részletes archontológiáról nem tudunk. Elkészítése esetén segítséget nyújthatna a Titulare Dacicum (1767) és a Calendatium Universitatis Claudiopolitanae köteteinek sorozata. — A Bánát archontológiájával Péter Anion Petri professzor és munkatársai foglalkoztak az 1960-as, 1970-es években. Hogy önálló bánáti archontológia került-e kiadásra, ez idő szerint nem ismeretes.