Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Borsa Iván–Tóth István György: Benlich Máté belgrádi püspök jelentése a török hódoltság katolikusairól, 1651–1658 / 83–142. o.
Benlich Máté belgrádi püspök jelentése 1651 — 1658 87 számára adott becsléseket alátámasztják Benlich pontosabb statisztikái az általa bérmáltakról: míg Esztergomban mindössze tizenöten, addig Jászberényben 564-en jöttek el bérmálkozni — tegyük hozzá, erre a katolikus püspök látogatása egyhamar vissza nem térő alkalmat jelentett. Benlich jelentése bepillantást enged a hódoltsági hívek papellátásába is. A világi és szerzetes papok arányában igen nagy az eltérés a Szávától délre és északra fekvő területek között. A Benlich által felkeresett szlavóniai plébániák döntő többségét obszerváns ferences plébános igazgatta, a belgrádi plébánossal együtt 27-en voltak, míg csak 10 világi plébánost talált a vizitáló püspök. Egészen más kép fogad minket az egykori Magyarországon. Egy jezsuita plébános működött a Pécs melletti Szebényben, Pécsett is magyar jezsuiták gondozták a híveket, és három másik közeli plébániára is ők jártak ki misézni. A pesti, szegedi és gyöngyösi ferencesek hasonlóképpen ellátták a környékbeli, pap nélküli plébániákat, és obszerváns ferences plébános működött további hét faluban. A felkeresett falvak és mezővárosok közül tíznek (Szajk, Izséj), Lőcs, Lippa, Krassova, Gyöngyöstarján, Jászberény, Jászárokszállás, Túra és Nagyatád) saját világi plébánosa volt, vagyis a világi papok aránya sokkal jobb volt a magyarországi hódoltságban, mint a Szávától délre. Ezenkívül Benlich öt olyan magyar falut is felkeresett (Makó, Szentlőrinc, Jászapáti, Vácszentlászló, Kóka), ahol licenciátusok kereszteltek, eskettek és temettek, és a püspök a jelentés végén megjegyzi, hogy a Balaton vidékén is, ahova a hajdúktól való félelmében nem merészkedhetett el, sok licenciátus működött. 7 Benlich hat év alatt 25 papot szentelt fel, huszonkét ferences szerzetest és mindössze három világi papot, ami jelzi, hogy a szerzetes-papok szlavóniai túlsúlya a következő években is megmaradt. Az iskolák közül mindössze hármat említ meg külön is Benlich, a jezsuiták pécsi iskoláját, ahol egy világi mester működött, a gyöngyösi jezsuita seholát, és a pozsegai iskolát, ahol a plébános egyben az iskolamester teendőit is ellátta, ötven gyereket tanított az írás-olvasásra. Valószínűleg a többi helyen nem voltak külön iskolák, legalábbis nem a katolikusok kezében, hanem a plébániákon folyhatott valamilyen oktatás. A katolikus egyház nemcsak pap-, de templomhiánnyal is küszködött. Sok templom, főleg Szlavóniában, romokban, elhagyatottan állt, a népesebb helyeken, amelyeket megszállt a török, a templomokat mecsetté alakították, pl. Csanádon a székesegyházból részint mecset, részint magtár lett. A katolikus egyház pozícióit a reformáció a hódoltságban is fenyegette. Viszneken, Tökölön Benlich olyan templomokról ír, amelyeket az evangélikusoktól csak nemrégiben szereztek vissza, a pesti templom felett pedig a reformátusokkal vitáztak. Sok helyütt miséztek templom híján magánházaknál, Nagykanizsán a kerteken, Szávaszentdemeteren egy katolikus kereskedő háza mellett felállított ponyva alatt. Ráckeresztúrott,, a föld alatt", valószínűleg egy pincében, épült fel az új templom — a földalatti templom kialakítása a korábbi évek keserves tapasztalatait tükrözhette. Ezt is Benlich szentelte fel, akárcsak további 23, újjáépült templomot. 7 A licenciátusokra: Jufiász Kálmán: A licenciátusi intézmény Magyarországon. Bp. 1921. — János Szávai: La partecipazzione dei laici al lavoro pastorale in Ungheria nei secoli XVI — XVII. Roma, 1982. Pontificia Universitas Lateranensis (doktori diszszertáció).
