Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Borsa Iván–Tóth István György: Benlich Máté belgrádi püspök jelentése a török hódoltság katolikusairól, 1651–1658 / 83–142. o.
88 Borsa Iván—Tóth István György Benlich egyházlátogatásai során nemcsak misét mondott és bérmált, de igen sokszor prédikált is. Mivel Benlich, mint maga írta, nem tudott magyarul, prédikációiból kitűnik, hogy mennyire elterjedt a szerb nyelv ismerete a hódoltságban a XVII. század közepére, milyen sok helyen éltek „rácok". A hódoltság déli részén elterülő falvakban, Kátolyban, Szebényben, Izsépen, Lőcsön sokan megértették igehirdetését, Pécsett a szerbeknek prédikált, hallgatóságra talált Makón és Szentlőrincen is, itt a licenciátusok helyett olyan plébánosok kellenének — írta —, akik magyarul és szerbül egyaránt tudnak. A Temesközben: Lippán, Temesrékáson, Temesváron is megértették a püspök szerb szavait. Prédikált Pesten, is Gyöngyösön a ferencesek templomában azonban prédikáció nélkül mondott misét, „mert nem tud magyarul". A ferencesek Szent Erzsébet-templomában viszont, „si predica in lingua Slavonica". Hatvan és Vác környékén latinul prédikált, és a híveknek egy pap fordította magyarra a szavait. Nagykanizsán viszont ismét nyugodtan hirdethette Isten igéjét az anyanyelvén, akadtak elegen, akik megértették. Benlich Máté leírásából az is kiderül, mennyire feledésbe ment már, annyi évi török uralom után, az egykori magyar megyerendszer. Ha a hódoltságban Szegedig száguldozó és az utakat állandóan veszélyeztető hajdúk emlékeztettek is arra, hogy a magyar királyság mennyire jelen van a török megszállta területeken, a bosnyák főpap csak az egyházmegyék ez idő tájt szintúgy érvényen kívül levő határaival volt tisztában, az egykori vármegyékével már nem. A vármegyék nevei is elhomályosultak már, így Benlich olyan sosemvolt vármegyékről ír, mint a „comitatus Diacouiensis", Diakóvár vármegye, „comitatus Mohaciensis", Mohács vármegye, vagy „comitatus Cernichiensis", Cernik vármegye. Amikor pedig Valpó vármegyéről ír („comitatus Valpensis)", akkor összekeveri a középkori Valkó vármegyét Valpó városával. Ezek a pontatlanságai azonban legalább akkora forrásértéket képviselnek a törökök megszállta vidékek népére, annak tudatára vonatkozóan, mint megbízható értesülései a pesti, pécsi, jászberényi gyöngyösi hívőkről, templomaikról, papjaikról. * Benlich Máté belgrádi püspök jelentése 1984-ben került Borsa Iván kezébe, amikor a római nagy levéltárakat abból a szempontból vizsgálta, hogy azoknak mely nagyobb állagaiban kellene hungarikakutatást végezni, s melyeket lehet későbbre hagyni. A jelentés tulajdonképpen nem volt ismeretlen, mert Vanyó Tihamér már megmelítette Benlich életéről adott rövid ismertetésében, 8 s mint utóbb kiderült, Borovi József hittudományi akadémiai tanár még a 60-as években mikrofilmjét is megszerezte, de tervezett kiadására nem került sor. A jelentés a Népek EvangelizációjánaJc Szent Kongregációja, eredeti nevén a Sacra Congregatio de Propaganda Fide (Hitterjesztés Szent Kongregációja) levéltárában a Scritture riferite nei Congressi című állagban Bosnia mise. vol. 1 jelzet alatt található. Borsa Iván elkészítette a jelentés nyers másolatát, és részt vett a helységnevek azonosításának munkájában. Az összes többi munkát (a másolat Összeolvasását, a bevezetés megírását, a jegyzetek elkészítését, illetve megszerkesztését) Tóth István György végezte. 8 Vanyó: i. m. 325.
