Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

78 Trostovszky Gabriella „noveritis quod cum nos secundum continentiam liter árum vestrarum citatoriarum generalium nobis directarum citaciones inquisiciones et altos processus continentium qui secundum regni consuetudinem fieri consuevebunt ad (következik az éppen végrehajtott jogi tevékenység megnevezése és lefolyásának, eredményének leírása.)"

130 Ha a káptalan megbízottja idézés tanújaként szerepelt, erről így szólt a jelentés: „(a királyi ember és a káptalan megbízottja) ad possessionem (megidézendő személy) accessissent ubi idem homo regius coram nostro homine die et locoannotatis contra (másik peres fél) evocassent eum insinuando et declarando privilegiales in eodem termino per regiwm hominem ipsis assignato exhibere et in causa eorumfinem debitum recipére non curarent extunc de ipsa causa facér eüs id quod iuridice videretur expedire."

1Z1 Disposiliot és sanctiot a hiteleshely által kiadott oklevelek nem tartalmaznak. A corroboratio formulái nem térnek el a fassiok esetében alkalmazottaktól. A különbség csak a megpecsételés módjában van. A jelentéseket az oklevél hátára nyomott vagy záró pecséttel erősítették meg. Erre a célra jelentősebb — pl. birtokbaiktatással kapcsolatos — relatióknál a nagyobb, egyéb ügyekben rendszerint a kisebb pecsétet használták. A dátumot a keresztény ünnepek szerint határozták meg. A fassióknál előforduló „dátum per manus" formula a relatiókban nem szerepel. A hiteleshely a felek kérésére jelentéseivel csaknem azonos szövegű bizonyságlevelet adott ki, főleg birtokbaiktatással és határjárással kapcsolatos ügyekben. Ezek tartalma és formája nem tér el lényegesen az azonos ügyben kiadott jelentéstől. Az eltérés valójában csak annyi, hogy a bizonyságlevelek címzettjét nem nevezik meg, sőt gyakran általánosan megfogalmazott inscriptiót sem alkalmaznak.

132 * Az esztergomi káptalan XIII—

XIV. századi okleveleit vizsgálva, képet kapunk a magyar középkor egy jellegzetes intézménye, a hiteleshelyi írásbeliség kialakulásáról. A fennmaradt oklevelek nagy száma, a fassiok és relatiok mindinkább uniformizálódó stílusa egyértelműen mutatja, hogy a hiteleshely a szóban forgó kétszáz év folyamán rendkívüli jelentőségre tett szert az ország lakosainak életében. Az oklevéllel szemben megnyilvánuló, egyre fokozódó érdeklődés és bizalom mind nagyobb szakértelmet, az írásban és fogalmazásban való mind nagyobb jártasságot követelt a személyzettől. A külföldről érkezett írástudók — később az olasz és francia egyetemeken végzett magyar papok — révén lehetőség nyílt az újonnan támadt igények kielégítésére. A közvetítésükkel hazánkba áramló idegen egyház kultúrát átvevő és a nemesség új és új feladatok elé állította, új és új ismeretek szerzésére buzdította a születő magyar értelmiséget. 130 PL: 1342. április 26. - Dl. 3474 131 PL: 1360. március 28. - DL 77276 132 PL: 1277. augusztus 21. — Dl. 973