Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

Az esztergomi káptalan 13 — 14. századi oklevelei 79 E két évszázad alatt jelentős változás következett be a magyar jogéletben. A szóbeli, esküvel vagy istenítélettel való bizonyítás szerepét teljes mértékben átvette az objektívebb és megbízhatóbb írásbeli bizonyítás. Kialakult az úgynevezett kancelláriai stílus, amely egyszerűen és célratörően megfogalmazott formulák segítségével a növekvő követelményeknek megfelelően gyorsította az írásbeli ügyintézést. A hivatali írásbeliség fejlődése nagy hatással volt a magánoklevelek kiállításánál követett gyakorlatra is. A gazdagodó, zárt társadalmi osztállyá szerveződő nemesség vagyonának és statusának alapvető fontosságú biztosítékát látta a« oklevelekben. A hiteleshelyeknek kétségtelenül óriási szerepük volt abban, hogy az ország, mely a XIV. század végére korábbi területének többszörösére növekedett, oly nagy tekintélyt szerzett az európai államok között. Szilárd és megbízhatóan működő hivatalrendszer nélkül lehetetlen lett volna ilyen hatalmas, számos különböző kultúrájú nép által lakott terület életét, politikai és gazdasági kapcsolatait szervezni és irányítani. A felhasznált irodalom és a rövidítések jegyzéke Beké Antal: Az erdélyi káptalan levéltára Gyulafehérvárott. Történelmi Tár, 1890., 130 — 154.; 360-366, BOLLA: Bolla Ilona: A jogilag egységes jobbágyosztály kialakulása Magyarországon. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 100.) Budapest, 1983. BUNYITAY: Bunyitay Vince: A váradi káptalan legrégibb statútumai. Nagyvárad, 1886. C. J.: Corpus Juris Hungariei. Magyar Törvénytár. 1000—1626. évi törvénycikkek. Budapest, 1899. ECKHART: Eckhart Ferenc: Hiteles helyeink eredete és jelentősége. Századok, 1913., 640-655. Eckhart, Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung. IX. 2., Innsbruck, 1915. Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzŐség és a hiteles helyek története. Budapest, 1899 Füssy Tamás: A zalavári konvent, mint hiteles helynek története. Századok, 1891. 809-823. GERICS: Gerics József: Árpád-kori jogintézményeink és terminológia törvényhozásunk egyik keltezetlen emlékében. Századok, 1969., 611—640. Hajnal István: Írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Budapest, 1921. Budavári Tudományos Társ. HAJNIK: Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. Hajnik Imre: Okirati bizonyítás a középkori magyar perjogban. Akadémiai Értesítő, 1886. 40. p. Jemey János: A magyarországi káptalanok és conventek mint hielmes és hiteles helyek története. Pest, 1855. Juhász Kálmán: A csanádi székeskáptalan a középkorban (1030—1552). Makó, 1941. KARÁCSONYI: Karácsonyi János: A hamis, hibáskeltű ós keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-ig. Budapest, 1902. Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok. 1100 — 1900. Esztergom, 1900. KUMOROVITZ: Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Turul, 1928. 1-39. p. KUMOROVITZ, 1936: Kumorovitz Bernát Lajos: Az authentikus pecsét. Klny. Turul, 1936. 3-4. KUMOROVITZ, 1944: Kumorovitz Bernát Lajos: A magyar pecséthasználat története a középkorban. In: A Gödöllői Szent Norbert Gimnázium Évkönyve, Bp. 1944. 281-364. Kumorovitz Bernát Lajos: Adalékok a leleszi konvent oklevéladó működéséhez. Turul, 1928. 108-109. MARSINA: Marsina, Richard: Codex Diplomaticus et Epistolaris Slovaciae. Bratislava, 1971.