Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

64 Trostovszky Gabriella Ennek fejében az oklevél kiállításáért járó összeg fele illette meg. Az összeg másik felét a megpecsételésnél jelenlévő kanonokok között osztották el. A kancellária személyzetére vonatkozólag igen kevés adatot szolgáltatnak a vizsgált oklevelek. Igaz ugyan, hogy a lectorok csaknem teljes névsorát sikerült összeállítani, a nótáriusok, az oklevelek íróinak kilétére azonban nem derült fény. Egyetlen nótáriust említenek név szerint, de még az ő nevét sem a kancellária tisztségviselőinek sorában, hanem a közhitelű tanúk között találjuk. A hiteleshelyi pecsétek őrzéséről a custos gondoskodott, aki — amint azt az 1397. évi egyházvizsgálati jegyzőkönyvben is rögzítették — nem volt köteles „azokat kiadni, sem őrzőhelyüket kinyitni, csak akkor, ha nem kevesebb, mint nyolc kanonok van jelen, akik közül három (valamilyen) méltóságot visel".

54 A custosra hárult a sekrestyében elhelyezett conservatorium publicum Őrzése is. Meghatározott összeg lefizetése ellenében itt helyezhették biztonságba magánszemélyek pénzüket, okleveleiket és egyéb értéktárgyaikat.

55 A megpecsételés tanúinak tisztét rendszerint az éppen jelenlévő főesperesek és más tekintélyes hivatalt viselő káptalani tagok látták el. Az esztergomi káptalan archontológiájának összeállítása egy másik dolgozat tárgyát képezi majd. A káptalan okleveleinek diplomatikai sajátosságai Az esztergomi káptalannak több mint háromszáz XIII —XIV. századi oklevelét őrzi az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára. Ezek közül a legkorábbi 1214-ből, a legkésőbbi 1399 novemberéből származik. Az 1270-es évektől kezdve szinte minden évből fennmaradt néhány oklevél, melyek segítségével meglehetősen részletes képet kapunk a káptalan oklevéladó tevékenységének alakulásáról. Az örökérvényű bevallásokról kiállított privilegiális okleveleket mindvégig pergamenre, a relatiókat és a kisebb jelentőségű ügyekről szóló fassiókat a XIV. század első évtizedeitől kezdve — litterae clausae, ill. patentes formában — jobbára papírra írták.

56 Charta transversat nem használtak. Az írás minden esetben a pergamen vagy papírlap hosszabb oldalával párhuzamosan futott. Ha egy oklevelet több egyező példányban kellett kiállítani, a szöveget ugyanarra a lapra írták egymás alá annyiszor, ahányszor szükséges volt. Az egyes szövegek között a lapot elvágták, előzőleg azonban az ABC betűit írták a vágóvonalra. A chirographált okleveleket függőpecséttel is megerősítették. Ezt az eljárást a XIV. század húszas éveiig alkalmazták rendszeresen. Ettől kezdve jobbára már csak pecsétet használtak az oklevelek hitelesítésére. Az ünnepélyes okleveleket gyakran előre megvonalazott lapra írták. A kezdőbetűket vagy a chirographálás betűit díszesen kirajzolták. A privilégiumok írása a szóbanforgó időszakban gótikus minuscula, melyet — különösen a XIII. század első évtizedeiben — igen nagy gonddal formáltak meg. Kisebb fontosságú oklevelek, relatiok esetében ennek cursiv változatát alkalmazták. A cur5

*Visitatio 95 — 97. p. Item sigilla capituli sub bona custodia tenere debet, et ipsa sigilla extradare non debet, nec conservatorium ipsorum aperire, nisi adminus sínt octo ex dominis praesentes, quorum saltern trés sínt dignitate eonstituti. 55

BUNYITAY 27. p.; C. J. 216-217. p. 56 Az esztergomi káptalannak äz Országos Levéltárban őrzött legrégebbi eredeti papíroklevele 1312. január 13-án kelt. Jelzete: Dl. 750