Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

Az esztergomi káptalan 13—14. századi oklevelei 65 siva az idők folyamán mind elnagyoltabb lett. A sok ligatura és a számtalan — olykor nem teljesen egyértelműen használt — rövidítés nehezíti az olvasást, elsősorban a nevek olvasását. Az oklevelek megerősítésére szolgáló pecsétek anyaga viasz. A függőpecsét felerősítéséhez a hártya alját visszahajtották, a pecsét zsinórját — mely rendszerint selyemből volt — a plicaturán tett bevágásokon fűzték át. A rányomott pecsétet az oklevél anyagán tett párhuzamos bevágásokon átfűzött pergamen vagy papírszalag segítségével erősítették a lap hátsó feléhez. Zárt oklevél esetében a pecsét felerősítésére szolgáló szalagot a háromrét hajtott lapon tett párhuzamos bevágásokon fűzték át. A káptalan Országos Levéltárában őrzött eredeti oklevelein kétféle pecsét használta figyelhető meg. Az egyik egy 43 mm átmérőjű pecsét, melynek körirata +S. MINUS. CAPITULL STRIGONIENSIS. A pecsétképen egy püspök látható, aki jobbját áldásra emeli, baljában pásztorbotot és könyvet tart. Jobb oldalán ADALBTUS, bal oldalán S felirat olvasható. Ennek első épen maradt példánya a káptalan egy 1251. évi fassionalis oklevelén függ.

57 A másik egy 55 mm átmérőjű, +S. MAIUS. CAPITULL S+GONIEN: ECCLIE. köriratú pecsét. A pecsétkép egy templomot ábrázol, mely előtt bal oldalt jogart tartó, fedetlen fejű, hermelin palástba öltözött férfi áŰ — akitől balra a REX UNGARIAE felirat olvasható —, jobb oldalt pedig a koronát tartó érsek áll, tőle jobbra az ARCHI. EPS. S+GO. NIEN. felirat látható. Ennek a pecsétnek első épen maradt példánya egy 1325. július 12-i fassionalis oklevélre függesztve maradt ránk.

58 A XIV. század második évtizedétől kezdve függő pecsétként jobbára ezt a nagyobb pecsétet használták, a kisebbet pedig szinte kizárólag zárt okleveleken alkalmazták. A szakirodalom említést tesz még egy harmadik pecsétről is, melyről feltételezhető, hogy a káptalan legelső pecsétje volt.

59 azonban az Országos Levéltárban őrzött eredeti okleveleken ennek egyetlen viszonylag ép, kivehető példányát sem sikerült felfedezni. Az 1397. évi canonica visitatio alkalmával megkérdezett kanonokok ennek a pecsétnek a meglétéről semmit sem tudtak. ,,Az esztergomi káptalannak" — mint mondották — „alapítása óta két — a királyi felség által engedélyezett — authentikus pecsétje volt, és van {ma is), egy nagyobb és egy kisebb, mely pecsétek alatt privilegiális és egyszerű okleveleket adnak ki minden azt jogosan kérő országlakosnak az ország törvénye és szokása szerint."

60 Az esztergomi káptalan XIII—XIV. századi hiteleshelyi kiadványai — a fassionalisok és a relatiók egyaránt — a korábban kialakult gyakorlatnak megfelelően bizonyos meghatározott és meglehetős következetességgel hasz57 Dl. 65694 58 Dl. 2311 59

MES. I. 52. p. és 687. p. Továbbá: Marsina 362. p. és Tab XXIII. No. 12., azonban az itt közölt, a Diplomatikai Levéltárban őrzött eredeti okleveleken — Dl. 58378: 1227, Dl. 58380: 1231, Dl. 58381: 1233. -függő pecsétek sérültek, a pecsótkép kivehetetlen, a Dl. 104877. számú oklevél eredeti példánya nincs az Országos Levéltár birtokában. A közölt szám alatt csak egy fényképmásolat található, melyen a pecsét nem látszik. 60 Visitatio 86 — 87. p. Item quod capitulum ecclesiae Strigoniensis a sui fundatione habuit et habet sigilla due authentica, maius et minus, a regia maiestate sibi concessa; sub quibus de more et juxta consuetudinem regni concedunt et dánt literas privilegiales et simplices, omnibus regnicolis iuste petentibus.