Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

Az esztergomi káptalan 13 — 14. századi oklevelei 63 létében kellett végrehajtani. Egyrészt azért, hogy az esemény tanúiként szerepeljenek, másrészt, hogy az esetleges ellenvéleményüket nyilvánosan kifejezhessék.

48 Az inquisitio lefolytatásának rendjét az 1298. évi törvény szabályozta.

49 Eszerint tanúvallatást csak a király, a nádor vagy az országbíró parancslevele alapján hajthatott végre egy erre a célra kijelölt, az illető megyében birtokos nemes, a legközelebbi káptalan vagy konvent megbízottjának jelenlétében. Először a szóbanforgó birtok közvetlen szomszédainál, majd a megyebeli nemesek és közrendűek körében kellett a tudakolást megejteni. Mindazokat módjában állt a királyi embernek megkérdezni, akiknek vallomását az ügy szempontjából hasznosnak ítélte.

50 Egy határjárás vagy inquisitio általában kettő-nyolc napig tartott.

51 Megtörtént, hogy ennél jóval hosszabb idő telt el az eseményről szóló jelentés kiállításáig. Ilyen alkalmakkor egymás után több — olykor távoleső helyen — kellett a parancsba foglaltaknak megfelelően eljárni. 1341 nyarán például számos felvidéki birtokot adományozott a király Szécsényi Tamás erdélyi vajdának. Ekkor harmincöt-negyven nap is eltelt az egyes birtokok beiktatása és az arról szóló jelentés kiállítása között.

52 A királyi ember és a hiteleshelyi megbízott dolga végeztével visszatért Esztergomba, ahol egybehangzó jelentést tett az események menetéről. A jelentést a káptalan pecsétje alatt kibocsájtott oklevélbe foglalta az illetékes bíró számára. Ha a felek kérték, ők is megkaphatták a káptalan erről szóló privilégiumát. A hiteleshely személyzete A hiteleshely közjogi természetű feladatainak ellátásában a káptalan valamennyi tagja részt vett. A lector, a nótárius, a cantor és a custos mégis viszonylag ritkán szerepelt közhitelű tanúként. Ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy a statútumokban meghatározott kötelességeik lehetetlenné tették, hogy gyakran és hosszabb időre távozzanak Esztergomból. Inkább a más tisztséget nem viselő kanonokok és prebendáriusok működtek közre határjárás, statu tio, tudomány vétel vagy más jogcselekmény végrehajtása alkalmával a káptalan megbízottjaként. Általában az volt a szokás, hogy csak olyan személyt bíztak meg külső hiteleshelyi teendők ellátásával, akinek az esztergomi káptalanban javadalma volt. Ettől a gyakorlattól — amint ez a dolgozathoz felhasznált XIII—XIV. századi oklevelekből kitűnik, csak néhány esetben tértek el. Mindössze négyszer fordul elő, hogy a hiteles ember nem kanonok vagy prebendárius, hanem egyszerű klerikus, illetve falusi plébános.

53 A hiteleshelyi kancellária vezetője a lector volt. ő végezte a káptalan pecsétje alatt megjelenő oklevelek leírását — leíratását — és hitelesítését. 48 PL: 1366. január 15. - Dl. 77358 «GERICS 628-633. p. 50 PL: 1343. - Dl. 56747 51 PL: 1359. december 5. - DL 4897; 1387. július 6. — Dl. 7282; 1355. november 13. - Dl. 16110; 1381. július 31. - DL 47204 «PL: 1341. június 2. - Dl. 3808; 1341. június 3. - Dl. 83228; 1341. június 3. DL 73462; 1341. június 4. — Dl. 3879; 1341. június 4. - Dl. 71879; 1341. június 8. Dl. 3364 53 Ladisiaus clericus: 1360. március 28. — Dl. 77276; Antonius clericus: 1374, március 27. — DL 41937; Nicolaus sacerdos de Nemti: 1331. május 14. — Dl. 2642; Zousa sacerdos de villa Bulchu: 1233. — Dl. 58381 •