Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Trostovszky Gabriella: Az esztergomi káptalan XIII–XVI. századi oklevelei az Országos Levéltár Diplomatikai Levéltárában / 57–81. o.

Az esztergomi káptalan 13 — Iá. századi oklevelei 59 Á káptalanhoz forduló személyek rendszerint nemesi jogállásúak voltak. Városi polgárok szinte kizárólag okleveleik átírását kérték a hiteleshelytől.

13 Jogügyleteiket általában a városi nótárius előtt intézték.

14 Nagyritkán azonban mégis előfordult, hogy fassio-tétel céljából keresték fel az esztergomi káptalant. A vizsgált XIII—XIV. századi oklevelek között ennek mindössze három példája található. Az egyik esetben a bevallást tévő polgár kegyes adományt tesz a margitszigeti apácák számára,

15 másodszor pedig egy esztergomi polgár asszony és az óbudai apácák között végbement adásvételről szól a fassio.

16 Vagyis az ügyletben résztvevő egyik fél mindkét esetben egyházi személy. A harmadik, 1327. június 23-án kelt oklevél — ritka kivételként — székesfehérvári és esztergomi polgárok közötti adásvétel bizonysága, melynek tárgya egy Esztergom városban lévő romos palota és a hozzá tartozó telek.

17 A káptalan magánszemélyek kérésére vagy valamely országos bíróság parancsára működött közre különféle jogügyleteknél. Egyrészt közjogi funkciót látott el, amennyiben a hiteleshely tagjai együttesen vagy esetenként küldött megbízottjuk által hivatalosan és hitelt érdemlően tanúsították az illető esemény törvényes voltát, másrészt kancelláriája révén a magánjogi írásbeli ügyintézés lebonyolításában játszott szerepet. Az esztergomi káptalan XIII—XIV. századi hiteleshelyi kiadványainak körülbelül kétharmad részét teszik ki a felek kérésére kiállított vagy átírt oklevelek. Kívánatos lett volna, hogy a bevallás mindig a hiteleshely teljes személyzetének jelenlétében történjék,

18 mivel ,,a káptalan előtt tett bevallásokból és az ezek alapján kiállított oklevelekből — ha nem a kellő rendben járnak el — sok kár és veszedelem származhat."

19 Nyilvánvalóan nem ez volt azonban a gyakorlat 1397-ig. Ekkor szabályozták ugyanis újra a fassio-tételt és az arról szóló oklevél kiállításának rendjét. „Elrendeltetett és megparancsoltatott, hogy úgy a nemesek, mint bármely más állapotú személyek bevallásai, melyekről a káptalan oklevelet tartozik kiadni, legalább négy kanonok jelenlétében, a székesegyház előcsarnokában vagy cimeteriumában történjenek; az oklevél megpecsételésénél pedig három legyen jelen ezen kanonokok közül, aki a bevallásról megemlékezik és hitet tesz."

20 Fassio alkalmával a felek vagy törvényes képviselőik személyesen megjelentek a káptalan előtt. A procuratorok mindenekelőtt bemutatták megbízóik ügyvédvalló levelét, melyet rendszerint egy másik hiteleshely vagy valamely autentikus pecséttel rendelkező személy állított ki. Ezután élőszóval bevallást tettek, melynek tárgya korlátozás nélkül bármilyen jogügylet lehetett. Ha adásvételről, birtokosztályról, cseréről, hozomány, hitbér vagy leánynegyed ügyében keletkezett perről volt 13 PL: 1272. november 28. - Dl. 813 14 SIPOS 40. p. i u 1328. július 13. — Dl. 2502 16 1383. március 29. — Dl. 6994 17 Dl. 86988 18 KUMOROVITZ 2. p. 19

vTSITATTO 262 — 263. p. ...in fassionibus eoram capitulo fiendis, et literis exinde emanandis, nisi debito ordine provideatur, multa perieula poasunt evemre et dampna . . . 20 Statútum est et ordinatum, quod fassiones sive nobilium sive aliorum cujusounque status hominum, super quibus literae capituli emanari debebunt, in portieu seu cimeterio eeclesiae cathedralis, adminus in praesentia quatuor canonicorum fieri debebant, de quibus saltem trés in sigillatione literarum praesentes assint, qui de tali fassione reeordentur et fidem faciant . . .