Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - IRODALOM - Horváth Emőke: L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesek. Bp., 1988 / 329–331. o.

330 Irodalom a lehetőség ilyen behatárolt volt és a magyar könyvkiadás csak egy rövid lélegzetvételű, ismeretterjesztő műre kalibrálta a feldolgozandó kérdéskör jelentőségét. A szerző az adott keretek között reális képet igyekszik kibontani a szabadkőművességről, megrajzolja fejlődésének ívét, leírja szimbólumrendszerét. Balassa József véleményének helyt adva L. Nagy Zsuzsa maga is úgy véli, hogy a szabadkőművesség kezdeteit az olyan XVII. századi templomépítő társaságokban kell látnunk, ahova idővel mások is felvételüket nyerhették. Az európai páholyok születését bemutató részben az angol, francia ós közép-kelet-európai szabadkőművesség kezdeteivel ismerkedhetünk meg. A szabadkőműves kifejezést a XIV. századi Anglia kölcsönözte a világ számára. Maga a mozgalom is innen indult el, Londonban alakult meg az első nagypáholy a XVIII. században. A korai periódusban a szabadkőműves szervezetek a természettudományos érdeklődésű szabadgondolkodókat tömörítették. A kezdeti időszakban a reformerek mellett koronás fők is tagjai voltak a páholyoknak, utóbbiak igyekeztek saját céljaik számára felhasználni a szervezetet. Páholy tag volt II. József, Lotharingiai Ferenc és Nagy Frigyes is. A XVIII. század végétől, a nagy francia forradalom és a napóleoni háborúi-: hatására a hatalom másképpen kezdte megítélni a szabadkőműves mozgalmat. A szabadkőműves eszmék és a nagy francia forradalom egyaránt a szabadság-egyenlősóg-testvériség hármas jelszavát hirdették. Ettől kezdve az uralkodók veszélyes szervezetet láttak a szabadkőművességben ós tagjai üldöztetésnek voltak kitéve. A XIX. században a polgári forradalmak és nemzetállamok megszületése idején jelentős szerepe volt a szabadkőműves mozgalomnak. Közép-Kelet-Európában nagy szükség volt a nemzeti nyelv és kultúra megteremtésére, megőrzésére, amiben a szabadkőműves páholyok fontos feladatot teljesítettek. A XIX. század végére a szabadkőműves mozgalom tipikusan polgári intézménnyé vált. Főleg Közép-Kelet-Európában ekkoriban került jelentős számú zsidó a páholytagok közé. A XX. században is jelentős szerepet töltött be a szabadkőművesség, annak ellenére, hogy ez az a század, amikor a legtöbb csapás ós veszteség érte a mozgalmat. A nemzetközi testvériség eszméi egyre több helyen szakadozni kezdtek, a német és a francia páholyok között ellenséges viszony feszült. A korábbi apolitikus magatartástól elfordulva, századunkban egyre inkább politizálni kezdtek a különböző páholyok. Magyarországra lengyel közvetítéssel kerültek a szabadkőműves tanok; egyrészt a Galíciában állomásozó katonatisztek, másrészt a hazánkba érkező lengyel emigránsok révén. Martinovics Ignác is Lembergben lett páholytag. Miután nálunk is gyökeret vertek a szabadkőműves eszmék, 1770-ben Budán és Pesten is alakultak páholyok. Ezek azonban viszonylag csak rövid ideig működhettek, mert 1795-ös császári rendelet megszüntette őket. Nehéz vajúdás után 1868-ban nyert újra intézményes keretet a szabadkőművesség. 1870-ben alakult meg a Magyarországi Jánosrendű Nagypáholy, melynek nagymestere Pulszky Ferenc lett. A következő évben megszületett egy másik nagypáholy, Magyarország Nagy Oriense néven. A két nagypáholy 1886-ban egyesült Magyarországi Symbolikus Nagypáholy néven. E század elején rendkívüli aktivitást fejtett ki a magyar szabadkőművesség, főleg karitatív tevékenységet folytatott, a rászorulókat támogatta. 1920-ban belügyminiszteri rendelettel megszüntették a szabadkőműves páholyokat. 1945-ben újjáalakulási engedélyt kaptak, azonban 1950-ben véglegesen feloszlatták a mozgalmat. Az 1950. évi végleges feloszlató rendelet után a magyarországi szabadkőműves szervezetek még megmaradt, a történelem viharait átvészelt iratanyaga az Országos Levéltárba került. Ezt a rendkívül értékes dokumentumanyagot dolgozta fel L. Nagy Zsuzsa könyve magyar vonatkozású részletei megírása során. A szabadkőműves levéltár mind a budapesti, mind a vidéki, összesen 53 páholy anyagát tartalmazza. A magyarországi szabadkőművesség legrégibb időszakára (XVIII. század) vonatkozó másolatok, jegyzetek a Festetics család dógi levéltárából kerültek a Vegyes iratok című fondba. Hazánkban is a skót vagy filozofikus ós a szimbolikus rítus szerint épültek fel a páholyok. A Magyarországi Jánosrendű és a Symbolikus Nagypáholy a szimbolikus rendszerű páholyok közé tartozott. A szimbolikus rítusú páholyok egyszerűbb struktúra szerint épültek fel, csupán három fokozatot — inas — legény — mester — tartottak nyilván. A skót rítus — mely a Nagy Oriens nagypáholy révén képviseltette magát Magyarországon — a magasabb, filozofikus fokozatot jelentette. A páholy anyagának első tételében találhatjuk a magasfokú műhelyek alkotmányát, alkotmánymódosító tervezetét, szertartásaik leírását, tagjainak névjegyzékét. Minden fontosabb páholy tartott fenn kapcsolatot külföldi testvérekkel, jelentős levelezést bonyolítottak mind európai, mind távolabbi országok — pl. Kuba, Mexikó, Brazíliaszervezeteivel. Mint már említettük, a két nagypáholy egyesülése után következett el a