Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 311 nak Petritze jékkel, a Petritze Ferentz ablaka alatt megálla és halgatózni kezde bé az ablakon. S hallá nyilván ezeket az egymáshoz való beszedj eket, Dési András feleségivei való kotzódása után monda, midőn a nagy világot az ablakon meglátta volna: „No sógor, oda vagyunk, nékünk ketten el kell pusztulnunk". Arra Tamás Ferkő így szóla: „Bizony jó tüz van ott, had el, had égjen, ugy kell neki" és teremtettével is káromkodván azt monda, „majd megyek oda fűttőzni". Ezután egyik az asszonyok közzül monda Tamás Térkőnek: „Ugyan ég!" Arra megint Tamás Ferke igy felele teremtettézéssel egybe káromolván s néki agyarkod ván: „Halgass, mindjárt megöllek!" Azonban Tamás Ferke monda Dési Andrásnak: „Zárd meg az ajtói, ide senki bé nem jő!" Dési András azonban a házajtón kijőve egy kártyávala Jankó Dani ajtajába, ott kezde tolvajt kiáltani, ezután ezen fátens elméne és uttyát követte. Nagyon terheli 2

do az is, hogy az Inctus eaptivusoknak elfogatások után pirongatván Dési Andrást az emberek tselekedetéért, több szavai között ezt monda: „Köszönnye ezt Kováts Mihálly magának és sógorának, Sipos Mihállynak; mér mondott engemet tolvajnak és pokolból jöttnek? Mijét loptam én el neki? Nem félek, mert engemet nem visznek a vásárhellyi tömletzbe, mivel én katona vagyok". Amint ezt az első examenben jelen volt 6

dik valló a mostani confrontatio alkalmatosságával eképpen hallván fateált. Ide való még az is 3

ti0 hogy midőn a katona Dési András és Petritzéjék elfogattattak s a biró házánál kalodába verettek, monda a vén Petritze Ferentz az embereknek sok fenyegetődző szavai után, hogy ha őtet valaki kezességen kivenné, megmondaná, hogy Kováts Mihállyt ki égette el, s azon szavaival Dési Andrásra intett, amint ezt a 3

dik és több ott lévő fátensek vallják. Mind ezekből azért világosan constál, hogy ingerens Kováts Mihállynak csürit, pajtáját és azokban található minden marháit s egyet-mássait nem más, hanem katona Dési András idősbb Petritze Ferentzel előre lett megedgyezésekből gyújtotta meg s égette el. De ezek felett constál még ezen két személlyeknek tsaknem minden fátensek fassioi szerint iszonyú attákkal-teremtettékkel való káromkodások, nevezetesen idősbb Petritze Ferentznek minden keresztyén embert irtóztató szörnyű káromlásai, az Isten, a Kristus és édes annya ellen mondott kárhozatos szavai. Azt fateállya ugyanis az actor relatoriájában a 21

dik valló: „A vén Petritze Ferentznek pedig hallottam a maga szájából számtalan sokszor, hogy Isten ellen való káromkodásokat szállott részeg korában, ugy mindenféle teremtettékkel való káromlását, mi a szájára jöhettek s nevezetesen egykor, ezelőtt egy néhány esztendővel a kortsomán iván, a felesége és egy Petritze Siga nevű attyafia hivták haza de nem ment, hanem szörnyűképpen káromkodott. És emlékezem arra is, hogy az Istennek annya ellen is káromlást szállott, de miformán és mimódon ejtette a szót, azt meg nem tudom mondani". Continuálván tovább a fátens maga fassioját, igy fáteál: másszor ugyantsak akkorban a szentlászlói mester feljővén ide isteni szolgálatra, a haranglábban harangozni kezde, melylyet meghalván Petritze Ferkő, fejét félre tartá a harangszóra s azt monda: „Ha! ha! megholt az Isten, harangoznak néki!" amint ezt a 26

dik valló is eképpen confirmállya. A 22

dik valló pedig igy fáteál: „Petritze Ferkőnek számlálhatatlan sokszor hallottam teremtettékkel való káromkodásait részeg korában, s nevezetesen egykor én kortsomát tartán, hozzám jőve Petritze Sigával együtt és valamiért a feleségére megharagudván, azt ugy szidta s káromlotta, hogy nehéz volt hallani, s mások is, de én is feddettem, hogy ne káromkodjék, még a házbul is kitaszigáltam. Ekkor mire, mire nem — felindulván haragra a nevezett Petritze Ferkő s azt monda a feleséginek: Ha az Istennek annyát megfoghatná, annak is — rútul