Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
308 Hajdú Lajos D elib er atu m 217 Citáltatván e vinculis actor és királybíró Ur atyánkfia azelőtt Nyárádgálfalván és Nyomáron, nemes Maros-székben lakott, most pedig ezen praetoriális háznál lévő szék tömiettziben raboskodó ujj parasztokat idősb Petritze alias Tamás Ferentzet, Petritze Tamás Mihállyt és ennek fiját, ifjabb Petritze Tamás Ferkőt anno praesenti 1784 die 20 a mensis januarii illy okokra nézve, hogy ők Isten és haza törvénnyeivel semmit nem gondolván, mindenféle gonosz tselekedetben magokat gyakorolták: tolvajkodtanak, loptak, orgazdákkal barátkoztak, ettenek, ittanak, paráználkodtanak, Istennek szent nevét mindenféle attakkal, teremtettékkel szidták — káromolták, verekettek, vérengeztek, égettek, égetéssel fenyegettek és több ezekhez hasonló törvénytelenségeket tselekedtek. Nevezetesen pedig az actor levátája szerint Nyárádgálfalván a közelebb múlt Karátson harmadnapján estve vatsora tájott egy Kováts Mihálly nevű embernek csürit, pajtáját meggyújtották egy háromszéki Decsi András nevű katona sógorokkal együtt és sok szép marháit s egyéb egyet-mássait azon tűz által elégették s károsították. Melly feltételeinek megbizonyítására producál az actor egy inquisitoria relatiót sub Littera B és ugyan az említett káraira nézve nevezett Kováts Mihálly is ingerálván egy inquisitoria relatoriát sub A et Nro l mo . Magok mentségekre pedig az Inctus captivusok ugyan egy inquisitoria relatoriát, melly földesurok neve alatt készíttetett sub Nro l mo , mellyeket rendre megolvasván, ki jő világoson, miképpen indult légyen az exponált veszekedés és abból következett égetés. Ugyanis l mo a közelebb múlt Karátson harmadnapján, vetsernye táján Gálfalvi K. Gergelly őkegyelmének valami musikás ujj parasztyai Gálfalván magok határokból kiindulván, hogy Szentháromságra (ahová musikálni szegődtek vala) elmennyenek, midőn az uttzán mentenek volna, a Boros János őkegyelme béressé részegen elejékbe állott, unszolván őket, hogy nékie mennyének musikálni. De a musikások másuvá lévén kötelesek, nem mentek, mellyért öszve háborodván a béres az ujj paraszt musikásokkal, a musikások a bérest lenyomták. Melly lárma a Kováts Mihálly háza előtt esvén, észrevevén a lármát Kováts Mihálly, kiszaladott és látván, hogy a bérest a musikások lenyomták, odament és a musikásokat széjjel hányván a bérest felszabadította. Mellyen a musikások megijjedének és bészaladának egy Sugár Andris nevű ember udvarára. Kevés idő múlva nevezett Kováts Mihálly házából ismét kijőve és elindula egy üres palatzkal, hogy bort vigyen magának és házánál lévő sógorának, Sugár Mihállynak is. Mentiben látván a musikásokat a Sugár Andris kapujában állani, ezt mondta nékik: ,,B ... m az anyátokat cigánnyal, megölnétek a magyarokat, ha lehetne." Mellyre a musikások visszaszidván, Kováts Mihálly ujabban annyokat megszidá és ezt monda: „Hallgassatok, mert megölitek vala, ha nem leszek vele." Arra a musikások ismét öszve szidván Kováts Mihállyt, Kováts Mihálly a kezében lévő palatzkot és pénzt Jakab Danielné őkegyelmének által adta és egy ott közel álló, Hadnagy András nevezetű embernek kezéből egy vasvillát kiragadván futa a cigányokra. De azok ujjabban Sugár Andrisni béfutának, ezen lármára captivus Petritze 217 A tekintetes és nemzetes vadadi Nagy Simon Ur, a nemes székely Maros-szók másik alkirály bírája, mint hivatalból vádló által idősebb és ifjabb Ferenc és Mihály, mindannyian Petritzók (akiket másképp Tamásnak is neveznek), nyárádgál falvai illetőségű újparasztok mint vádlottak ellen indított büntetőperében 1784. február 21-én az alábbi ítélet hirdettetett ki.
