Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben 309 Mihálly a fátensek fassioi szerint azt tudván, hogy Kováts Mihálly az ő attyafiait akarja bántani, egy darab fával feljőve az utón és odamenvén Kováts Mihálly hoz, látá, hogy nem az ő attyafiai, a fát elvété és kérlelni kezdé Kováts Mihállyt, hogy ne elegyittse magát cigányok közé és Kováts Mihállynak dolmánya szegeletit is megfogá. Kováts Mihálly pedig ennek is annyát öszve szidván, magától eltaszitá mondván: „B . . . m az anyádat czigánnya, ne hojtorkodjál belém" és kezében lévő vasvillával jót üte reája. Ezt észre vévén a fija, ifjabb Petritze Ferencz, ugy idősb Petritze Ferentz is és a katona sógorok is, Dési András odaszaladának és Jakab Dániel őkegyelme kapujában beérvén, idősbb Petritze Ferentz egy bottal ugy megüté Kováts Mihállyt, hogy mindjárt bedőlt a kapun. Sipos Mihály is pedig odaérkezvén azonban sógorának, Kováts Mihállynak oltalmára, s felesége is Kováts Mihállyt taszigállyák vala bé Jakab Daniel őkegyelméhez, hogy rosszabb dolog ne légyen. Azonban Sipos Mihállyt is a captivusok közül egyik ugy megüté, hogy az is béesék. Behúzván ezen megütött két embereket, a kaput bézárák, amint mindezek a captivusok relatoriájából testibus 19, 20, 21 constant. De nem szünék meg ezzel a captivusok dühössége, mert azután is hajgáltanak bé a kapun és fenyegetik vala Kováts Mihállyt, hogy megtanittyák. Aminthogy kivánnyák vala azt bétellyesiteni elsőbben is akkor mindjárt, midőn ingerens Kováts Mihálly és Sipos Mihálly meg veret tetésekért elindulván a vicetiszthez, a captivus idősbb Petritze Ferentz katona sógorával, Dési Andrással együtt sebesen utánnok indultak, olly feltétellel, hogy ha beérik, leverjék. De bé nem érhetvén visszatértének nagy fenyegetődzések között és megalván valami földek végeinél, ketten szembefordultak és ottan hoszszason beszéltettek egymással, kéttség kivül — némelly fátensek opinioi szerint — a Kováts Mihálly elégetéséről. Látván mindezeket Petritzéjék földes ura, Ózdi Gergelly őkegyelme, idősb Petritze Ferentzet dorgálni kezdé és maga előtt udvarába béhajtá. Egy idő múlva pedig haza eresztvén Petritze Ferentzet földes ura, elmentek sógorával, katona Dési Andrással a kortsomára, és ott késő estig iván s azalatt is Kováts Mihállyra fenyegetődzvén, utoljára a katonának, Dési Andrásnak felesége odament, urát és sógorát hazahívta. El is indultak, de idősbb Petritze Ferentz erőssen részeg lévén, a kortsomáros fogta és vezette haza. Dési András pedig egy bog szenet vévén, Ő is elment ugyan, de a házba bé nem ment, hanem a ház véginél megállván, ott gondolkodott. A felesége — tartván a következendő rossztól — kiment hozzája és hivta bé illy szókkal: ,,A Krisztusért, jöjjön hé kegyelmed és ne tselekedjek valami roszszat!" De felesegit egybe káromolván, azt mondotta. „Menj hé, disznó teremtette, mert a hicskomat heléd verem". Ezen megijjedvén, béméne és a nénnyét, Petritze Ferentznét kére, hogy hivná bé az urát, mert bizonyoson gonosz tzéllal vagyon, azt a nagy bog szenet a pipájába nem ok nélkül vette az az istentelen ember. Ez is azért kimenvén hivta bé, de nem ment, hanem a Petritze Ferentz hajadon leánya, Petritze Tamás Sára fassioja szerint egy ideig onnan eltűnvén, Petritze Tamás Sára is kiment és látá, hogy Dési András nem a házvéginél vagyon, hanem a Kováts Mihálly csüritől jő által az uttzán nagy haragoson. Ezt látván Petritze Sára bement a házba, a nyavalya rontani kezdette, sikoltozott, félvén hogy csakhamar lészen a gyulladás, amint ezek a gálfalvi hét emberek előtt véghezvitt examen alkalmatosságával Petritze Sára fassiójából eképpen tetszenek ki. Ezután Dési András visszaérkezvén, bement a házba, bokáig havas lévén. Senkinek semmit nem szóllott, levetkezett, a felesegit hivá maga mellé, de fele9*