Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
306 Hajdú Lajos l mo Hogy amelly fátensek fassiójokra ante nóvum succumbált vala, azok ellen magát nem defendálhatta, minthogy maga részére sem documentuma, sem defensaja nem volt és eszerint az ellene tett és nagyon terhelő fátensek fassióit sem ratioval, sem pedig ellenkező documentummal nem elidálhatta. 2 d0 Hogy égetéssel való fenyegetődzéseit tsak két fátens referálván, azért halált nem érdemelne, midőn ha szinte mondotta volna is, soha nem tselekedte. De 3 ti0 Hogy az Inctus anyóssával paráználkodott volna a fassiókbol nem ugy jő ki, hanem hogy akkor ifjú legény volt és eszerint nem anyossával paráználkodott. De ha ugy lett volna is, az Inctusra nézve nem volt incaestus, sőt az anyóssá — egy testisnek fassioja szerint — meggyónta, hogy vélle nem paráználkodott. De ha legény korában vélle paráználkodott is, azért mig feleségét az Inctus elvette, reconciliált s az exponensei is megbékéllett. Melly előszámlált rátiói az Inctusnak felvétetvén és (minél jobban lehetett) megvisgáltatván, az ante nóvum de anno 1783 die 21 a februarii költ deliberátumból constál hogy a Continua Tábla az Inctus részéről olly dispositiot tett volt, hogy maga defensájára az Inctusnak neve alatt ujabb inquisitoria expediáltassék. De ezt a regiusok a Continua Tábla rendelése ellen hibából elmulatták, amidőn nem az Inctus nevére expediálták. Ugyan tsak azon inquisitoriát a Continua Tábla ugy vette fel, mint az Inctus defensájára expediált és beadott documentumot, mellyet egybe vetvén az actor őkegyelme exhibeált documentumaival, azokból ugy tette az ítéletet. Égetéssel való fenyegetődzésit az Inctusnak ami illeti: ugyan azon fátensek, kik az ante nóvum költ inquisitoriában ezt megvallottak, a fellyebb citált inquisitoriában is éppen aszerint fáteállyák, mellyért külön is az Inctus juxta Decreti Tripartiti Partis 3 tiae Titulum 23. 213 halált érdemelne. De továbbá most is kijő a fassiókbol az, hogy az Inctus anyossával paráználkodott, mellyet akár házassága előtt, akár pedig azután tselekedett — mind tsak incaestus, mert előbb az annyával, azután annak leányával közösült s consequenter nagyon hibázott ebben az esperest is, mivel tudván ezen dolgot, hogy akit az Inctus elvett feleségül, már azon személlynek annyával paráználkodott, ezért nem kellett vala egybekeléseket megengedni. Utollyára megtetszenek az Inctusnak több gonoszságai is, úgymint lopogatásai, házfelverése és az Isten szent nevének sok rendben való káromlása. Melly tselekedeteire nézve hellyhezteti az Inctus a maga mentségét abba is, hogy oculatus testisek által nem jÖvének világosságra. De ezek iránt is ezen fátensek fassioi confrontáltatván a sub Littera F lévő testisek fassióival többire igen megegyeznek és azok lopásokban a zuványok nem másra, hanem egyenesen az Inctusra mennek. Hanem az Inctus részére in inquisitoria sub D ujjabban, amelly fátensek megeskettettek, ugy látszik hogy azok közzül némellyeknek az Inctust terhelő fassióit egéssz accuratioval a regiusok nem expediálták, némelly pedig amit vallott is, azt elmellőzték, fel nem irták. Mint nevezetesen a citált F betű alatt lévő 14 dlk fátens megvallotta volt, hogy az Inctus egykor anyossával est ve együtt menvén a berekbe törökbuzáért, egybefekve találta őket azon a hellyen, az hol kieresztettek volt, a még ezen valló költötte fel őket, pirongatván, hogy mit tselekszenek ? melly fassioja ezen vallónak az Inctus mostani inquisitóriájából kimaradván, midőn a Continua a Hármaskönyv III. Részének 23. címében foglalt rendelkezés szerint.
