Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.
272 Hajdú Lajos (amit hol sodomia-nak, hol bestialitas-nak, hol luxuria-nak neveznek a források), vagy nemi erőszakkal vádolták a gyanúsítottakat. Alsó-Fehér Állandó Táblája történetesen borjúval elkövetett közösülésért vonta felelősségre a ponori Torna Mihályt és végül úgy döntött, hogy „elevenen megégettessék, a borjúval együtt elhamvasztassék" (vivus cremandus, cum vitulo comburandus veniret). A cselekmény elkövetésének mindössze egy szemtanúja akadt, ennek vallomását azonban a bíróság teljes értékű bizonyítéknak tekintette azért, mert egy fültanú is volt, aki — tehenet fejve éppen — saját fülével hallotta a szemtanúnak a rajtakapott elkövetővel szembeni hangos szemrehányó kifakadásait. Azt is, amint Torna kijelentette: a démonok indították őt arra, hogy borjúval „testiképpen elegyüljön". Azt azonban már e fültanú maga is érzékelte, hogy amikor a szemtanú az elkövetőt „őrizetbe vette", az mindkettőjüket kérte, hogy verjék őt jól el tettéért, majd bocsássák szabadon. Mikor e kérés teljesítését visszautasították, a vádlott kivette kését és annak felhasználásával igyekezett magát kiszabadítani. Mindezek valóban elégségesnek tűnnek a teljes bizonyítékhoz, a törvényszék azonban eredeti ítéletét — a vádlott fiatalsága, 18 éves kora miatt — megváltoztatta oly módon, hogy Tornának előbb feje üttessék (decollendus) és csak utána rakják „bűntársával" együtt máglyára. 148 Más esetekben viszont az ítéletlevelek lakonikusak, nem térnek ki a részletekre: ugyanebben az évnegyedben Küküllő törvényszéke egy év vizsgálati fogság (squallor carceris) után 100 ostorcsapásra ítélte (a részletek megjelölése nélkül) bestialitásért Volmán Zsófia hajadont Farkaslakáról. 140 Sajnos a forrás a cselekmény elkövetésének és bizonyítási módjának részleteiről semmit nem árul el, így sem ezen „állati dolog" részleteit, sem az ügy jogi tanulságait nem tudom bemutatni a tisztelt olvasónak. E bűntettel kapcsolatos szemérmetesség másutt is megmutatkozik: Doboka törvényszéke pl. Runkán Szimion és Türk Gligoras ellen sodornia miatt emelt — a részletek megjelölése nélkül — vádat. A Tábla ítéletében megállapította ugyan, hogy e szörnyű bűntett bizonyítására az alispán által felhozott próbák (bizonyítékok) nem elég meggyőzőek, de bizonyos gyanú mégis rajta maradt Runkánon, ezért ő 25 botot kapott; Türk Gligorasnál viszont azt állapította meg, hogy rágalmazott, az ő büntetése ezért 1 hónap börtön és 2 versben rámért 50 botütés. 150 A kutató gyanítja csak, hogy a sodornia elnevezés mögött itt a homoszexualitás vádja húzódik meg, ez azonban csak kutatói hipotézis, amit további (elsősorban helyi levéltári) munkával lehetne megerősíteni vagy megcáfolni. A természet elleni fajtalanság másik elkövetési módját a 42. sz. j. előtti és utáni mondatokban mutattam be. Végül néhány szót röviden a nemi erőszakról. Meglehetősen ritkán ítélkeznek az erdélyi bíróságok ilyen ügyekben és akkor sem mindig? fejtik ki olyan részletességgel az ítéletre kiható körülményeket, mint azt Háromszék Táblája tette Rápó József perében (lásd a 23. sz. forrást). Közép-Szolnok alispánja pl. azzal vádolta a lelei Németi Miklóst, hogy megerőszakolt egy cigánylányt. A vádlott tagadott — ennek ellenére a törvényszék 24 botot veretett rá, de hogy milyen gyanújelek vagy egyéb körülmények alapján, erről a forrás hallgat. 151 Torda törvényszéke viszont meg nem jelölt adatok alapján 148 Uo. 149 Uo. 150 ÜL, F-46: 8852/1783. 151 OL, F-46: 5980/1783.
