Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

270 Hajdú Lajos Kováts Susánnával, hanem mégh Kováts Klárával, második izig való Attyafiával is". A gyanús kapcsolattartás (conversatio) még nem vérfertőzés, de a bíróság szerint a körülmények alapján „tsak nem világosan bizonyittatik ezen személlyékkel törvénytelen paráznasága is", mégis „mivel az Actusra szemmel látott bizonyság tsak egj sem producáltatik"', ezúttal a Tábla „megkegyelmezett" életének, mindössze fejváltság (capitis redemptio) megfizetésére ítélte. Utasította viszont a bíróság az alkirály bírót, hogy „Kováts Susannát és Clárát jure prosequállya", tehát emeljen vádat ellenük is.

143 A bizonyítás más esetekben is gondokat okozott (ezt már a 26. sz. j. előtti és utáni esetnél is megmutattam), mint Kraszna megyében is Dombi András esetében, akit a törvényszék előtt azzal vádoltak, hogy mostohalányával „testiképpen elegyült". 1783. április 2-án vetették börtönbe és ügyében csaknem fél év múlva, szeptember 20-án hozott az Állandó Tábla ítéletet. Ebben megállapította, hogy „terhesek ugyan a circumstántiák, mellyehhez képest az Indusnak Mostoha Leányával volt közösüléséhez gyanú férhetett", a Krasznában, illetve Magyarországon végrehajtott vizsgálatok, az itt meghallgatott tanúk vallomásai alapján azonban erről teljes bizonyítékot nem sikerült szerezni. „Botránkoztató életéért" viszont „néhány Holnapokig tartott raboskodásával meg lakolván az Inctus elbotsáttatik, olly kemény parantsolattal és intéssel mindazon által, hogy Mostoha Leányával való mindenféle barátkozástol továbra magát mégolya és kegyes jo viseletével másoknak jo példa és tükör leni törekedgyen". Ha nem ezt teszi és akár a legkisebb mértékben is megbotránkoztatja az embereket újra „keményebb áresiumozással s egyébként is bizonyoson fog büntettetni". Amennyiben viszont a bizonyítás sikerült, az -Állandó Táblák súlyos ítéleteket szabtak ki, ezt tette ugyanez a törvényszék a somlyóújlaki Bedé Mihály (30 éves) és Kiss Kata (21 esztendős) ellen indított perben. Az ítélet szerint a vádlottak és az atyafiak „e szék színe előtt" tett vallomásából „bizonyos, hogy az öszvefért személlyek egymáshoz harmad íz atyafiak", ezért „hogy mind ketten három esztendeig raboskodgyanak, ítéltetett" ^ Ugyancsak sajátos az erdélyi bíróságok bigámia-perekben követett gyakorlata is: egyik sajátosság az, hogy Erdély bizonyos részeiben — úgy tűnik, elsősorban Székely földön — él a házasságnak egy közös megegyezéssel végrehajtott „felbontási" gyakorlata, amikor a felek szabad kezet adnak egymásnak új házasság megkötésére, ezt azonban a jog — természetesen — bűncselekménynek minősíti (ilyen ügyet mutatok be a 20. sz. forrásban). Doboka Állandó Táblája elé került bigámia vádjával Ferencz (másképpen': Ratsila) Tamás is, aki első feleségétől engedelmet nyert a házastársi közösség felbontására és ezt követően új asszonyt választott magának (az ítéletlevél nem tér ki arra, hogy vele oltár előtt, a törvényes előírások megtartásával kötött-e házasságot). A bíróság ezt természetesen nem vette figyelembe, azt azonban igen, hogy hosszú ideig sínylődött börtönben és minthogy első felesége „beleegyezett" az életközösség megszüntetésébe — ezt a cselekményt sem lehet olyan súlyosnak tekinteni, mintha nejét galádul elhagyta volna, ezért úgy ítélt, hogy Ferencz még egy hónapot töltsön börtönben és ennek kezdetén valamint végén "3 OL, F-46: 8852/1783. 14í Mindkét krasznai ítéletlevél: uo. Meg kell jegyezni, hogy utóbbi esetben a Tábla az Erdélyben nem hatályos magyar törvényt, az 1723: XII. te. 2. §-át alkalmazta, amely a harmadfokú rokoni kapcsolatban állók „öszvefórését" — ahogy e krasznai ítélet a közösülést nevezi — 3 év börtönnel rendeli büntetni.