Levéltári Közlemények, 60. (1989)

Levéltári Közlemények, 60. (1989) 2. - FORRÁSKÖZLÉS - Hajdu Lajos: Bűnözés és büntetőbíráskodás Erdélyben (valamint a Partiumban) a jozefinista büntetőjogi reformok előtti években / 219–321. o.

268 Hajdú Lajos több, amikor a különféle súlyos bűncselekmények elkövetésével vádolt szemé­lyeknek még azt is a szemére hányják, hogy 20—25 év előtt (legény korában) későbbi feleségével „parázna életet élt". A bíróságok Erdélyben rendszerint enyhe ítéletet szabnak ki a paráználkodás (stuprum) elkövetőire. Közép­Szolnok Táblája is így ítélt Ponta Laci és Máté Sári újparasztok (cigányok) perében: szabad személyek, ha ígéretet tesznek arra, hogy házasságot kötnek, „az eklézsia megkövetése ellenében szabadon bocsáttatnak" (penes reconciliationem Ecclesiae libere dimittantur). Hasonlóképpen döntött Brassó magisztrátusa is a 24 esztendős Groth György és a 18 éves Vitt ver Róza (mindketten szentpéteri lakosok) paráznasági perében, annak ellenére, hogy az eljárás közben kiderült: a vádlottak 4. fokú vérrokoni kapcsolatban állnak egymással (tehát valamelyik ükszülőjük — nagyszülőjük nagyszüleje — közös volt). Cselekményüket a vádlottak megvallottak, a nő nehezen is tagadhatott volna, mert egymásra találásuk következtében teherbe esett. A bíróság úgy döntött, hogy a fiú 12 botot kap „születése helyén, a falu birájának jelenlétében" (in loco nativitatis, praesente pagi villico), a nő pedig 8 napot üljön börtönben, de csak szülése után. Belső-Szolnok törvényszéke viszont a lopás és paráználkodás elkövetésével vádolt Köteles Rebekát 26 nap vizsgálati fogság után „egyszerűen felmentet­te". 1 ^ Erdélyben is előfordul azonban a praxisban (éppúgy, mint Magyarorszá­gon) a fogalmak pongyola használata: a források gyakorta szajhálkodásnak (fornicatio) nevezik azt, ami tulajdonképpen csak paráznaság (stuprum), két fiatal „összemelegedése" már a párválasztás időszakában. Közép-Szolnok törvényszéke emiatt ítéli szajhálkodásért 24 botra Markó Ferencet és 12 ostor­csapásra Markó Borbálát Leiéről, holott ők „csak" paráználkodtak. 138 Hunyad Állandó Táblája viszont már szajhálkodásért veret 25 ostorcsapást Szabó Marisra, ezen felül örökre kitiltja a megye területéről is — igaz, ezt az ítéletet a törvényszék csak szótöbbséggel (cum pluralitate votorum) hozta meg. A vádlottat az ottani katonaság parancsnoka „adta át" a megyének, azzal a céllal, hogy erkölcseit „javítsa meg" és a tárgyalás során világosan bebizonyo­sodott, hogy erre nagy szükség is lenne. Szabó Máris ugyanis a törvényszék színe előtt „szemérmetlenül megvallotta önként, hogy már 12 éves kora óta az undok és válogatás nélküli bujálkodásnak él, közben egy fiút is szült már, aki a szebeni árvaházban neveltetik", 1 ® Ebben az esetben a szótöbbség valószínűleg azt jelenti, hogy a bírák kisebb része súlyosabb büntetést szeretett volna a vádlott­ra kiszabni. A paráználkodáshoz (stuprum) hasonlóan ítélik meg az erdélyi nagy­fejedelemség büntetőbíróságai az ágyasságot (concubinatus) is, azt tehát, ha egy férfi és egy nő huzamosabb időn át vadházasságban él és ezt a házastársi együttélést valamilyen ok miatt nem hajlandók a jog előírásai szerint törvénye­síteni. Ez a cselekmény a társadalomra egyáltalán nem veszélyes, hiszen az ilyen emberek együttélése — az esetek többségében — normálisabb, mint azoké, akiket a szülők megegyezése, vagy a vagyoni érdek kényszerített házasságra, az állam azonban a jogrend megvetését bünteti a concubinatus-ban (a VI. „parantsolat" megsértése mellett). Ennek ellenére a szankció alacsony: Doboka Állandó Táblája történetesen 24 bottal illetve korbácsütéssel bün­137 OL, F-46: 3306/1783. 138 TJo. 139 OL, F-46: 8852/1783.

Next

/
Thumbnails
Contents