Levéltári Közlemények, 60. (1989)
Levéltári Közlemények, 60. (1989) 1. - Jakó Zsigmond: Az erdélyi papírmalmok feudalizmus kori történetének vázlata, XVI–XIX. század / 3–55. o.
26 Jakó Zsigmond azért is, hogy kielégíthessék Hochmeister Kolozsváron berendezett korszerű hivatalos nyomdájának felfokozott papírigényeit. 133 A jezsuiták régebbi üzemének részletes leírása Kolozsmonostor 1787. évi urbáriumából ismeretes. Ekkor a malomnak két vízkereke volt. Ennek egyike hollandért 134 a másika pedig 16 zúzó-nyilat hajtott. E holländer természetesen megmaradt az újjáépítés után is. 135 Az üzem évi termelése ekkor 150 kötés író-, 200 kötés nyomtató-, 100 kötés itatóspapír, valamint 1000 db kartonlap. Miután a jezsuita rendet 1773-ban feloszlatták, Kolozsmonostor kincstári, majd pedig, az erdélyi katolikus püspökség kezelésében, alapítványi uradalom lett. Ebben az új keretben új lehetőségek nyíltak az itteni papírmalom továbbfejlesztése előtt. Ennek során a kolozsmonostori üzem az 1790-ben Kolozsvárra költözött guberniumnak és egyéb főbb hivataloknak a szállítójává lépett elő. A szükséges papírt a malom évi 10-12 részletben szállította le, és a költségvetési év végén kapta meg az ellenértéket. A malom leltárai, részletes termelési és értékesítési adatai 1806-tól fogva maradtak fenn az uradalom Kolozsvárott őrzött iratai között. 136 Talán a jezsuita rend is, de a kincstár bizonyosan sokáig saját kezelésében hasznosította a malmot. 1840-ben azonban az uradalom áttért a malom bérbeadására. Élelmes kereskedők igyekeztek minél több jövedelmet kihozni a már ,,papírgyár"-nak emlegetett üzemből. 1840—42-ben Manoilovits Emánuel nevű Kolozsvárra telepedett „görög" kereskedő, 1842-ben Bogdánffy Gábor nevű örmény vállalkozó, 1847-től fogva pedig Dietrich Sámuel izraelita kereskedő bérelte a malmot. 137 Az itt dolgozó mesterek közül Horváth Mihályt (1741), az uradalom jobbágyából lett papírcsináló mestert, Franz Schastert (1782 körül), bizonyos Fuchsot (1799 — 1800), Mathias Schattet (1807), Andreas Veibelt (1822—8) és a helybeli Fink Jakabot (1830-1840) ismerjük. 138 E manufaktúra víz jegye — a már említetteken kívül — 1783 körül egy kulcsot ábrázoló címer és K MONOSTOR felirat. 1789 körül háromféle vízjegyet is használt a malom. Az első változat az előbbi kulcsot ábrázolja, T.I. monogram kíséretében, de címerszerű keret nélkül és 4 K MONOSTOR felirattal. A második változaton díszes főpapi címer és K MONOSTOR szöveg látható. A harmadik egyszerűen csak KM és DC monogramot tüntet fel. A századfordulón aztán a kétfejű sasos hivatalos császári címer és a helységnév, majd pedig egyszerűen csak a K MONOSTOR felirat állandósult az üzem vízjegyeként. Az államhatalmat a fiskális birtokok jövedelmezőbbé tételén kívül a hivatalok egyre növekvő papírszükséglete tette érdekeltté a papírgyártás fellendítésében. A kincstár azonban, az irodalomban szereplő állításoktól eltérően 139 , egyedül csak Fogarason próbálkozott papírkészítéssel. Mivel azonban e malom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, később inkább a 133 Hochmeister, Adolf: Martin von Hochmeister, 1767 — 1837. Hermannstadt, 1873. 53., 58., 60-61. 134 ,,. . . machinam Hollandicam pro celeriori laciniarum contusione artifieiose et sumptuose praeparatam ..." A kolozsmonostori uradalom lvt. Nr, 173 (a falu 1787. évi urbáriuma). 135 Úo. Nr. 195. (Transpositionis instrumentum 1803). 136 Uo. - Vö. Századok 1889. 109. — Bogdán: i. m. 300. 137 A kolozsmonostori uradalom lvt. Nr. 39., 184., 222., 224-225., 249., 267., 270. 299. 376. * 38 Uo. Nr. 184., 191., 376. - Bogdán: i. m. 188. 139 Surdu: Din istoricul manufacturilor. 863.
